Sík Sándor: Az ősz dalol

Síró fuvalmak zörgőn kavarnak hűs éjszakára port az avarnak. Hantja alól halovány árnyak zokogni járnak ravatalára az ifjú nyárnak. Az ősz dalol. Sápadtra sárgul, s a szürke ágrul a lomb lezördül, s egy volt világrul mesét mesél. Bús esti pírba bámulok sírva, s a könny úgy gördül szemembül, mint a halott levél. Mert minden sír [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Juhász Gyula: Nagyvárosok magánya

Ismeritek a bérházak magányát, kongó szobák sötétes odvait? Minden oly álmos, bágyatag, avitt, komor falon a járók árnya száll át. Ismeritek a bús vasárnapot, mikor távol zenén álmodozva sötét óráknak nincsen vége, hossza, s álmot szövünk, mint hálót sző a pók? Ismeritek az őszi éjszakát? A nagy udvar mélyén platánfa gyérül, álmodozva lustán fényrül, színrül, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Reményik Sándor: Kegyelem

Először sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted körömszakadtig maradék-erőd. Akarsz, egetostromló akarattal – s a lehetetlenség konok falán zúzod véresre koponyád. Azután elalélsz. S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. Utoljára is tompa kábulattal, szótalanul, gondolattalanul mondod magadnak: mindegy, mindhiába a bűn, a betegség, a nyomorúság, a mindennapi szörnyű szürkeség tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés! [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Szép Ernő: Szeretnék eperfa lenni

Szeretnék eperfa lenni, de olyan csuda nagy eperfa, kit ha megráznak, eprészhet alatta mind az egész világ gyermeke. Olyan eperfa szeretnék én lenni, ki csókot is hullat azoknak, akik itt száraz szájjal járnak, és hullatnék kiflit a szegénynek, szívet a gazdagoknak.

Egész bejegyzés elolvasása »

Fábri Péter: Vers, anyámnak főleg

Szelíd vagyok. Csak azokat marom meg, akiket szeretek, s hazug, botladozó bocsánatot ezért nem kérhetek. Mert nincsen bocsánat, ahol szeretet van, csak szeretet tovább. Akiknek nem tudtam megbocsátani, azokat szerettem legtovább.

Egész bejegyzés elolvasása »

Maczkó Edit: Vörös hajnal

Ősz járt, jött a hajnal gyötrő fájdalommal, vérvörös kín csurgott minden ház falán. Sírtak ifjak, vének, házuk dőlt, semmivé lett. Fohászuk elszállt, elvitte bőszen az ár. Dermedt ajkak kértek; Isten segíts meg, kérlek! Óvd meg a gyermek lelkét, ki bűnbe veszett! Hol van, ki ellenük vétett, mért kell szenvedni vétket, mért csak a pénz kell? [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Pogány Zoltán: Ha legközelebb szólsz

Ha legközelebb szólsz, ajkadra öltöm vágyam, felruházom nyelved szóvirágos ágyban, paplant is húzok rá, melegedjen meg benne minden apró szavad, mintha szavam lenne: hogy mennyire szeretlek… Ha legközelebb szólsz, megfürdök dallamában, szólamodba dőlök mély sóhajjá váltan, úgy szólok majd vissza, mint kit mézbe forgatnak, mézes-mázos hangon igémmé fogadlak: hogy mennyire szeretlek… Ha legközelebb szólsz, mást [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Oravecz Imre: Hallgatásod beszéde

Megbántottalak és hallgatásba menekülsz, de a némaság beszél helyetted, és mondja, egyre csak mondja szemed, csókod, ölelésed szavait.

Egész bejegyzés elolvasása »

Szilágyi Domokos: Őszirózsák

Tegnap még szégyenlős növendéklányként szemérmesen mosolyogtak az alig-hamvas szilvák, barackok, riadt-kicsi almák, hajladozó búzatáblák alig sejtették szőkeségük élet-adó hatalmát, a napok tüzes-arany csöndjébe bele-belecsattant egy zápor, a mezőn lesunyt füllel ázott a jószág, és látod, kedves: ma, a kert egyik zugában, orgonabokrok szoknyája alatt fölfedeztem néhány lapuló őszirózsát. Remegtek, mikor tetten értem őket, hogy szirmaikon [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Csoóri Sándor: Hetedik napja

Neked írom ezt a suhanó verset, siess, ha tudsz, ne várd meg a holnapi estét. Hetedik napja bámulom már a döglött homokdombokat ebből a kopár szállodából, s az unatkozó kis erdőt. Óriás varjú eszi benne a havat. Topog, cikákol, aztán elröpül ferdén észak felé. Mintha fekete húscsomó szakadna ki belőlem szárnyra kapva. Nem akarok már [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Szemlér Ferenc: Egymást váltva

Fát hasogatok minden este, hogy reggel alhass, pihenhess te. Tűzhelynél telik minden ested, hogy reggel ehessek, s vihessek. Vigyázzuk egymás álmát ébren, érted én, s virrasztasz te értem! Élünk egymást segítve, váltva – készen életre és halálra.

Egész bejegyzés elolvasása »

Juhász Gyula: Ének

Az alkony oson már fák lombja alól, a nyár hegedűjén ősz bánata szól. Fák lombja alól táncolva az ősz jön, s a rőt koszorút megrázza a törzsön. Táncolva az ősz jön, s mint felleg a hegyre, vállamra borulnak az ősz, meg az este. Az ősz, meg az este.

Egész bejegyzés elolvasása »

Ratkó József: Egy ágyon, egy kenyéren

Egy ágyon, egy kenyéren, szemünkbe hulló fényben, tétovázó sötétben, szerelem fenyvesében. Egy földön, egy hazában, égve egyforma lázban, hidegben, nyári lángban, egyforma szó a szánkban. Torkot fájdító perben, tanúként egymás ellen, homlokod melegében, homlokom melegében. Zárva eleven kőbe, lélekben összenőve, gyönyörű csecsemőnkre ráhajlunk az időre.

Egész bejegyzés elolvasása »

Magyar népdal: Hová mégy te napvilág (Ciráda)

Én azért szeretek falu végén lakni, hogy az én édesem oda jár itatni. Nem magát itatja, magát fitogtatja, rózsaszín orcáját vélem csókoltatja. Hová mégy te napvilág, virágom, virágom, hová mégy te napvilág, virágom, virágom. Elmennék én hozzátok, virágom, virágom, elmennék én hozzátok, virágom, virágom.

Egész bejegyzés elolvasása »

Adonyi Nagy Mária: Hullámok

Ki küldte hozzám ezt a forrást, hogy rejtegessem, mint avult pénzeket, szememben keressenek eget a fák, és az utak szívemre lépjenek? Szavaink – látod – elgurultak, mint apró, színes karikák, füvek gyökeréhez lapultak, hiába terelné össze szád. Tűnő nyomunkba gyűl a nyár, őszbe nőnek a madarak. Ránk bízott elvillanó források, – a Nap régvolt hullámokba [...]

Egész bejegyzés elolvasása »