Kálnay Adél: Hamvadó idő / az Idősek napja tiszteletére

Látta nagyanyámat valaki, amikor kezét a kilincsre tette, és benyitott a homályos szobába? Nagyapám már ott feküdt az ágyon, az utolsó mosoly szája szögletében, kezét összekulcsolva szépen, ahogy feküdni szoktak az álmodók, akiknek szép képeket vetít a hosszú éjszaka. Akkor nagyanyám odament az ágyhoz, és végighúzta kezét a hideg homlokon… Ki látta azt a kezet, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Gyurkovics Tibor: Isten választottja

Akit az Isten rendel, azt soha ne engedd el, fogd a kezét, a lábát, a fenekét, a bokáját – abba mindig kapaszkodj, ha lerúg is, ragaszkodj, nézd a fogán a fények futását, szemöldökének varázsát, este hatkor, hogy milyen nagy ilyenkor, lesd a körmei ívét, hogy kikaparják ismét a szemed, hogy ne lássad az elárultatásod. Föltündöklő [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Szécsi Margit: Körülötted bolyongok

Belső zsebedbe bújva lehetne élni szépen, dobogós boldogságban, halálig szívverésben.

Egész bejegyzés elolvasása »

Csukás István: Ülj ide mellém

Ülj ide mellém, s nézzük együtt az utat, mely hozzád vezetett. Ne törődj most a kitérőkkel, én is úgy jöttem, ahogy lehetett. Hol van már, aki kérdezett, és hol van már az a felelet? Leolvasztotta a Nap a hátamra fagyott teleket. Zötyögtette a szívem, de most szeretem az utat, mely hozzád vezetett.

Egész bejegyzés elolvasása »

Varró Dániel: Mozi

Gyere, nevető szemü, airwaves-es leheletü! Bús lovagod ma terád vár egyedül a pattogatottkukorica szagú moziban, ahova csupa pár jár, lépkedek ide-oda idegesen én itt, jaj, úgy tépi a szívemet a szerelem is, ahogyan a jegyeket a nénik. Gyere na, hisz íme, a Nap kisütött kint, fűt a tavasznak a láza, vége a télnek, a depinek, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Szilágyi Szabolcs: Szereted a tengert?

Szereted a tengert, mely elcsal mellőlem mindig, mikor hőség tombol? Szeretsz hozzám visszatérni? Szereted hullámait, melyek tőlem egyre messzebb ringatnak? Szeretsz hozzám közel lenni? Szereted szikláit, hol megpihennek messziről jött, fáradt madarak? Szeretsz velem elfáradni? Szereted a kis házakat, melyek felöltöztetik a partot tarkasággal? Szeretsz mellettem meztelen lenni? Mert ha szereted a tengert: hullámait, szikláit, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Szabó Lőrinc: Hazám

Nem faluba, nem Budapestre, és nem csak magyarnak születtem, fél Földre süt a nap felettem, fél Földdel együtt fed az este. Tanítóm minden, ami él, apám, a múlt egész világa, s addig terjed hazám határa, ameddig az agyam elér. Nagyon szegény, ki büszkeségét más érdeméből lopja ki, s ripacsként a mellét veri azért, ami helyette [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Áprily Lajos: Ajánlás

Ne haragudj. A rét deres volt, a havasok nagyon lilák, s az erdő óriás vörös folt, ne haragudj: nem volt virág. De puszta kézzel mégse jöttem: hol a halál nagyon zenél, sziromtalan csokrot kötöttem, piros bogyó, piros levél. S most add a lelked: karcsu váza, mely őrzi még a nyár borát – s a hervadás [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Kalász László: Szívem körül

Szívem körül hajladozol, mellemben sürgölsz valahol. Nélküled már se kacagnom, soha többé sóhajtanom. Elmehetnék a világba, hogy a szemem sose látna, elfordulhatnál, ne lássál, se éjjel, se napvilágnál. Külön mi már soha, sehol, valaha, se valamikor, nélkülem már se kacagnod, soha többé sóhajtanod.

Egész bejegyzés elolvasása »

Erdős Olga: Csak

csak lángolva, csak égve csak apró darabokra tépve csak pokolra hullva csak fáklyává gyúlva csak megrágva-kiköpve csak ágylábhoz kikötve csak boldogan lebegve csak világot feledve csak sírva is nevetve csak sírba is temetve csak csókokat rabolva csak veszetten vadulva csak könnyedén, csak játszva csak hevülten is fázva csak sosem megpihenve csak mindig messze menve csak [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Romhányi József: Egy boldogtalan sünnek panaszai a halovány Holdnál

Sanyarú sors, te szabtad rám gúnyámat, céltábláját az emberek gúnyának. Engem senki nem cirógat, becézget, mert a bőröm egy kicsit recézett. Hogy irigylem a nercet, a hódokat! Nekik kijár elismerés, hódolat. Hányszor kértem a bennfentes rókától, hogy legyen az én ügyemben prókátor. Könyörögtem: szólj a szűcsnek bátyuska, protezsálj be prémesállat státusba, vagy vegyen be legalábbis [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Szabó Magda: Ősz

Ilyenkor már csak a felleg kövér, meg az eső, mely bő kontyát kibontja, ám apad a víz a rakpart kövén, s a hegyek és fák sorvadnak naponta. Fogy az erdő, a színét váltja, bágyadt sovány a város, olyan egyszerű lett: nyurgább a kémény, horpaszak a házak, hajnal s alkony közt a rés egyre szűkebb. A [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Kálnay Adél: Őszi reggelek

Ó jaj, az őszi reggelek! Az ember szíve megremeg, mert hív a táj, mert húz a táj, maradni többé nem lehet. Ó jaj, az őszi reggelek! Melyet, ha festők festenek, csak látszat az, csak látomás, nem moccan rá a képzelet. Ó jaj, az őszi reggelek! Vörösen izzó napkelet, messzi az ég, távoli kék madarak viszik [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Dsida Jenő: Esti teázás

Az ódonművű óra ver, a mennyezeten pókok szőnek. Homlokodon bánat hever, bánata özvegy, néma nőnek, ki fogyton vékonyul, mint a Hold, mert arra gondol, ami volt, s hunyó tűznél fonnyadva fázik és arra gondol, aki holt, míg zöld, nagyárnyú lámpa mellett magányosan, csendben teázik. S akkor jövök. Halk nesze sincs saruimnak, mikor belépek. Nesztelen moccan [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Heltai Jenő: Budapesti népdal

Budapesti szép asszonynak párja nincs, párja nincs, valahány van, egytül-egyig drága kincs, drága kincs. Feje búbján tornyos-bornyos frizura, frizura, részletekre vásárolta az ura, az ura. Empir-ruha, princessz-ruha csipke blúz, csipke blúz, kis kalapja, nagy kalapja van vagy húsz, van vagy húsz. Kígyó-cipő, azsúr selyem harisnya, harisnya, odahaza meg üres a tarisznya, tarisznya. Kávéházban elolvassa a [...]

Egész bejegyzés elolvasása »