A könyvesház kék ablakából látni,
hogy jön az est az országúton át,
ködöt füstölnek, párát eregetnek
künn a kémények és benn a pipák.
A polcokon ó-könyvek díszelegnek,
sok titkos írás, ábra, jel, betű.
S a csillagok szigorú mesterének
arcára hull az alkonyi derű.A Hold kisüt. Kopernik barna képe
mosolyog most a homályos falon.
Sárga pergamen, lúdtoll, lila ténta:
pár tompa folt az íróasztalon.
A Hold ragyog. Bólongat már a bölcs agg,
a kemencében is szunnyad a szén,
a a vén magyar szent lelke áthajózik
a csillagok és számok tengerén.
