Falcsik Mari: Tizennégy év

nem kérdem már hogy lett volna hogyha nem így lassan múló hosszú éj ez nem szeretem de nem kell többé emlékeznem továbbvinni sincs már kedvem itt lerakom a mi házunk nem lett törvény – ez a lassú éj is múlik csöndje a múltra csukódik épp jókor – fárad a szívem csönd belekong s négyig számol [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Barna T. Attila: Íj és lomb

Ahogy nyújtózol, fiatal tested megfeszül, miként az íj, keresi a célt, aztán elernyed, de csak egy kicsit, s úgy marad, ahogy a reggeli napfényben bennfelejti magát a lomb, ahogy így állsz, a mozdulatlanság vibrálásában a tested nézésembe felöltöztetem.

Egész bejegyzés elolvasása »

Hidas Antal: Míg szeretlek, élek

Amíg engem szeretsz, meg nem halok, élek. Sarkcsillagként vezetsz, haláltól nem félek. Távolság és idő széjjel nem tördelhet. Szerelmed egyre nő, oldja e förtelmet. Vonszolhat a vihar, förgeteg forgathat: Vakmerő óhajjal állom e borzalmat. Szeretlek oly nagyon, mint ahogy soha még. Nő a fű. Hallgatom zizegő énekét: tavasz lesz, tavasz van Felvonul az élet, tüzel [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Gyurkovics Tibor: Gyermekszületés

Azt mondta a zöldkabátos: tudod, hogy születik a gyermek? A nap süt át a fákon. A lombokon keresztülsüt a nap, keresztül tör rajtuk. És aki szereti egymást, két ember, azokra süt. Az asszony szemébe süt, és az asszony szemében születik meg a gyermek, s a férfi szemében nézi őt. Ott ahol annyira nézte, keletkezik egy [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Juhász Gyula: Tájkép

Dermedten állnak a halotti csendben fekete nyárfák fülledt ég alatt. A csillagok szeme szikrázva rebben, a Tisza mély opálja hallgatag. Valami titkot súg a végtelenség, s a nyárfasorban tikkadt vágy zokog, az életem oly szép s bús, mint egy emlék: a hangod bársonyára gondolok. 1919

Egész bejegyzés elolvasása »

Székely János: Malom

Elnézem: kint a sarki lámpa a korpás éjszakát szitálja, amelybe csillagfény vegyül, s a finom, sárga liszt a járda kövén kerek kupacba gyűl. A Hold, az óriás malomkő villózó őrletet terít palánkra, fára és bokorra, sőt asztalomra is beszórja jeges, iszamlós fényeit. Mi zúg? Mi hajtja azt a malmot, ahonnét az a liszt pereg? Mintha [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Geszti Péter – Wolf Kati: Szerelem miért múlsz?

Én nem tudtam hogy az ember mindent túlél. Én nem sírtam, pedig engem eltörtél. Vártam, hogy a Nap többé nem kel majd fel, de hajnal lett újra és indulnom kell. Szerelem miért múlsz, szerelem mért fájsz? Szerelem hol gyúlsz? Szerelem hol jársz? Hol vagy, hol nem? A szívemben mért nincsen csend? Szerelem miért múlsz, szerelem [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Vörösmarty Mihály: A szegény asszony könyve

Egy szegény nő, Isten látja, nincs a földön egy barátja, agg, szegény és gyámoltalan, ül magán a csendes lakban. Gyásza nincsen, gyásza rég volt, még midőn jó férje megholt; de ruhája mégis gyászol: szíve fél a tarkaságtól. Dolga nincs, hogy’ volna dolga? Kis ebédhez nem kell szolga, S az ebédnél nincs vendége, csak a múlt [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Váci Mihály: Ha érdemes, ha nem

Ma sem volt könnyű élni. Nem lesz könnyű sosem. De érdemes volt! Mindig érdemes lesz, hiszem! Nehéz, s el kell fogadni, ki szemben áll velünk, s azokat elviselni, kikkel menetelünk. Ütésük úgy eltűrni, hogy meg se tántorodj: – a túloldal ne lássa, mint hull szét táborod. Emelni, vinni vállon, ki gyenge, s már kidől: s [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Gyurkovics Tibor: Áldás

Megadatott még úgy szeretnem, ahogy még sosem szerettem, hogy kitárom az ablakot, és látom, hogy a nap ragyog. Hogy bedől a fény a szobámba, a szemembe, szívembe, számba, és én magam is ragyogok. Megadatott. Szikrázik, száguld rejtekem, lopódzik be a naplemente, mielőtt lebukik a nap, aranysisakban lássalak. Téged, akit még úgy szeretnem megadatott, ahogy nem [...]

Egész bejegyzés elolvasása »