Márai Sándor: Anya

Amit egy titkos kéz irat: lágy arcod fonódott redője bonyolult, fakult kézirat, nézem, betűzgetem belőle: mit írtak az évek, az élet? Ez én vagyok, az én sorsom, e mély sor a homlokodon: bocsáss meg, nem így akartam, ennyi lett, ki sorsa ez, enyém, tied? nem tudom. Szobákban éjjel, idegen tükrök előtt néha megállok: nézd anyám, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Áprily Lajos: Tetőn

Kós Károlynak Ősz nem sodort még annyi árva lombot, annyi riadt szót: “Minden összeomlott…” Nappal kószáltam, éjjel nem pihentem, vasárnap reggel a hegyekre mentem. Ott lenn: sötét ködöt kavart a katlan. Itt fenn: a vén hegy állott mozdulatlan. Időkbe látó, meztelen tetőjén tisztást vetett a bujdosó verőfény. Ott lenn: zsibongott még a völgy a láztól. [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Kiss Jenő: Meghajtom magam

Meghajtom magam most, friss csokor kezemben, sose vert a szívem, ennél melegebben. Nyújtom kicsi csokrom édes jó anyámnak, s töröm fejem: néki mi mindent kívánjak? Gyöngyöt a nyakába, sok zsírt a bödönbe, mosogatógépet, hogy magát ne törje? Hogy sokáig éljen, s boldog legyen, boldog egész életében!

Egész bejegyzés elolvasása »

Simon István: Száz iramló nyári sor

Nyáron, amikor a vékony keréknyom beomol, száll, ha kocsisor közeleg a meleg úti-por. Minden fa külön vakotás ragyogás a dűlőn, ég a színe-sincs békanyál is a nyár vizein. Akkor se rezdül, ha gólya lábolja keresztül, csak a por mesefény habozik a kocsik kerekén, s szél-fújta parázs lovacskán a szerszám- vasalás. S míg nyújtva nyakát mozgatja [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Szép Ernő: Jézus Krisztus

Emberek istene Istennek embere Te lehajtott fejű megszegezett kezű leszegezett lábú lecsukódott szemű Te megfagyott ajkú Te kihasadt szívű Te örökre vérző útszél elhagyottja mezítelen testű hófehér szemérmes. Tavasszal lombtalan nyáron napon égő Te ősszel megázó Te télen megfázó szélben takaratlan viharban búvatlan. Te nappal életlen éjszaka fekvetlen özvegyek takarója leülő koldusnak támasztó párnája minden [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Behár György: Egy százlábú lesántulásának szomorú története

Egyszer régen egy százlábú kóborolt a kert alatt, 100 lábnyomot hagyott hátra, amerre csak elhaladt. Mert a százlábúnak kerek 100 lába van átlagban, jobbra 50, balra pedig ami 100-ból hátra van. Ment, mendegélt a 100 lábú, ám az egyik bal lába beakadt egy ici-pici csipkebokor aljába. Apró tövis, szúr is, döf is, a kis lábát [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Devecseri Gábor: Őszibarackvirág

Őszibarackvirág püspökszínű szirma szentbeszédet írna, földi szentbeszédet, eget nem hazudva, sem égre, sem földre, csak azt mondva újra szép kenetes hangon, hogy ami van, az van, legyek áhítatos minden pillanatban, tiszteljem a létet, élvezzem a szépet, érezzek már minden szóban szentbeszédet s az eső zajában, s a fűben, s a fában, madarak tavaszi barbár imájában [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Szemlér Ferenc: Oszladoznak a felhők

Oszladoznak a felhők. Gyűlnek. Pillogtat a kerek vidék fölött hol mélább, hol derültebb szemével az estéli ég. Már-már mindegy. Alig is látszik. Emlékszel?… más volt még minap. Halált lehelt a borulás itt, s fehér feltámadást a nap. Fagy volt a fagy. Hőség a hőség. Öröm az öröm. Könny a könny. Most lagymatag a füst-ködös lég. [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Szőke István Atilla: Kérelem

Adjatok áldást, adjatok álmot, hogy megérthessem ezt a világot, adjatok látást, lobogó lángot, hogy megmenthessem ezt a világot! Adjatok tüzet, lelket táplálót, parazsas aljút, fölfelé szállót, ‘ki fázik, azt jól megmelegítse, aki tévelyeg, haza segítse. Adjatok vizet, szomjat eloltót, nagy zuhatagot, sziklákról omlót, dézsából esőt földre löttyintve, hűvös harmatot homlokra hintve. Adjatok szelet, hajat szárítót, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Osváth Erzsébet: Meséltél, meséltél

Velem voltál örömömben, velem voltál bajban, velem voltál, ha sírtam, velem, ha kacagtam. Meséltél és meséltél igazakat, szépet, kívántam, hogy a meséd sose érjen véget. Mit adtam én cserébe? Te azt sose kérted, de talán a két szemem elárulta néked.

Egész bejegyzés elolvasása »

Markó Pál: Aranysár

Móricz Zsigmond emlékére Hat apró gyermek – egy szobában – elgyötörve éltünk. Emlékszem, anyám rossz cipõt viselt. Látom ma is napszítta, fakó ruháját. Apám szegény, úgy húzta a nagykapát, mint az ínség sovány gebéje. Új cípõt akartam venni neked anyám, madzaggal mértéket is vettem. Rég volt. Azóta messze keveredtem. “Aranycipõjét” várhatta anyám. Csak sár van, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Rab Zsuzsa: Dúdoló

Felhővé foszlott az erdő, söprik nyers szelek. Heggyé tornyosult a felhő. Hol keresselek? Korhadt tönkön üldögélek, nyirkos fák alatt. Nem tudom már, merre térjek, honnan várjalak. Virrasztom a fák tövében szunnyadó telet. Éneklek a vaksötétben lámpásul neked.

Egész bejegyzés elolvasása »

Tordai Jolán: Anya betakar

Hallod a csöndet? Elpihent a szél. Esteli égen a Hold útra kél. Alszik az utca, fű, fa, lombos ág. Lepke, madárka már aludni szállt. Csak egy magányos fülemüle zeng, csillagos fényben esti dalba kezd. Miért szól az ének? Altatni akar. Aludj el szépen, anya betakar.

Egész bejegyzés elolvasása »

József Attila: Ködből, csöndből

Nem várom már az életet. Vagyok úgy, ahogyan lehet. S ha nem lehet, akkor sehogy, ha sok a nap, hát soká fogy. Két szememből a Nap kivész. Már csupán a lámpába néz. Ha tűz lobog, hát majd elég. Ha vér ömlik, hát van elég. Aki megbánt, én nem bántom. Aki sajnál, nem sajnálom. Örülhetnek a [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Félmillió

A 2008. február 6-i indulás óta mintegy 280 szerző 770 alkotása került fel a Verspatika oldalára, amelyekre 415 komment érkezett. Köszönet az 500 ezer kattintásért! További jó olvasgatást kívánok!

Egész bejegyzés elolvasása »