A tájból kicsap a fű.
Micsoda tavasz!
Virágok: szökőkutak
robbannak rögökből, földből.
A kövekből szikáran zúdul a gaz.
A fák aknát szikrázó
rügyeket robbantanak.
S leveleket,
- szétverik az eget,
olyan hatalmasak.Micsoda gyönyörű harag!
Magvából kirobban a mag,
fellövel, egyre magasabb,
már a fény bokájáig ér,
kiömlő dac, a zab.Hej fiatalság, forradalom,
zúduló évszak, csak el ne hagyj!
