Juhász Gyula: Budapest

Valami furcsa füst lebeg fölötted, mint áldozati füst, amely lecsap, sötétre mosva falakat, tetőket, míg annyi ember topog, szürke rab. Itt annyi veréb páváskodva rebben, és annyi síber kúszik, mint zsivány, és annyi színész ágál nappal, este, s gurul arannyal bélelt sok silány. Bús Babilon, azért mégis szeretlek, mert véreim sorvadnak sírva benned, gőgös szegények, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Weöres Sándor: Familia

Édes bogyót, csorgó húsú gyümölcsöt, sok tarka játékot, öröme szemnek-kéznek, tapasztaló összesimulást, mosolygó csókot holnapra is hagyjatok gyerekek! Késő este van. Tücsökdal szőttesén madárfütty kacskaringók, és ti álmodtok illatos fűvel bélelt lepedőn, holdfényben villogó párnán. Majd sorra járom szobáitok, s alvó arcotok fölött megcsókolom a levegőt, s tenger ragyog szívemben.

Egész bejegyzés elolvasása »

Váci Mihály: Pásztor-ének

Te vagy üdvösségem anyja, kinek nevét se hallotta az ily ütött magamfajta. Szempillámon marad álom, első lélegzet a számon, szám neveddel hímzett bársony. Télen majorannás széna, juhoknak meleg karéja, akol enyhe eszterhéja. Első fű a juhok ínyén, selyem muhar puszta szikjén, bársony zsálya patakvíznél. Ártatlan vagy, mint a bárány, mely még alig áll a lábán, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Bella István: Zúdulás

A tájból kicsap a fű. Micsoda tavasz! Virágok: szökőkutak robbannak rögökből, földből. A kövekből szikáran zúdul a gaz. A fák aknát szikrázó rügyeket robbantanak. S leveleket, – szétverik az eget, olyan hatalmasak. Micsoda gyönyörű harag! Magvából kirobban a mag, fellövel, egyre magasabb, már a fény bokájáig ér, kiömlő dac, a zab. Hej fiatalság, forradalom, zúduló [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Gyurkovics Tibor: Ordas

Ordas vagyok a szélben, sehogy sincs nyugovásom, futkosom és mögöttem nincs lábnyom. Falok bárányokat, s az éhes tél fal engem, ordítok, hogy miért vagyok olyan kegyetlen.

Egész bejegyzés elolvasása »

Sipos Gyula: Rohanás után

Városból utcát, szállodát, tájból nem őzet, őz nyomát, lakodalomból csak zenét, távolról egy-két lány szemét, bejárható utak helyett csak kilométerköveket, csak kilométer mutatót, beszéd ízéből csak a szót, tengerből csak a szűk hajót, jaj évek, évek, rohanók! Ülök már csendes partomon, nézem, nyüzsög a hangyaboly, s alkonyatkor a végtelen reám tekint, szót ért velem.

Egész bejegyzés elolvasása »

Kiss Tamás: Hegedű

A jávorfa, fehérfenyő, az ében hajnalfényét és éjét nékem adta, nekem csordult a rózsaszínű gyanta, s szárítottam a lombard nap szelében. Hozzá furfangos késeket csiszoltam, s a milliméter ezredével mértem, míg öble apró hajlatáig értem. Alig éltem, s ha voltam, néki voltam. Mert hallottam egy hangot, s elfeledtem, oly nyugtalan vagyok miatta régen: itt döngicsél [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Gyurkovics Tibor: Szabadság

Szabadság lóg a fákon, mint óriás gerezd, ráhullik a szivárvány és lassan érni kezd. Szabadság lóg a fákon, dúsan, hangtalanul, megérik a gyümölcse, aztán a földre hull.

Egész bejegyzés elolvasása »

Radnóti Miklós: Este a kertben

Égen az újhold oly vékonyka most, mint apró seb, melyet a fecske ejt, villanva víz szinén és utána rögtön elfelejt. Már éjszakára ágyazott a kert, az álmos sok bogár virágba bútt, s a hetyke tulipán álldigálva ágyán elaludt. Könnyen lépek hát, s arra gondolok, hogy asszonyomnak nyakán a konty tán olyan, mint szusszanó arany pont [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Babits Mihály: Csak egy kis méhe…

De jó ébredni fehér falak közt madárszóra, ahogyan engem márma költött a hajnalóra. Nap néni oly szelíden mosolygott az ablakra éji viharnak könnyes emlékét szárogatva. De mint egy morcan kedélyes bátya vastag hangja, mordult be kintről az öregtemplom morc harangja. Egy kicsi méh meg beszorult valahogy a szobába s az egész szoba most zeng, mint [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Ranschburg Jenő: Második házasság

Anyu, én igyekszem a haragom levetni. Ha bánt, sírok, ha viccel, próbálok nevetni. De hidd el nekem: parancsra nem tudok szeretni. Tetszik nagyon, hogy katona, s tetszik a rangja. Ha megszólal, zúg, akár a templom harangja, – de nem simogat meg úgy, mint apué – a hangja. Számodra nincsen nála jobb a föld kerekén, ha [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Demény Ottó: Tél végi dal

Havas ágra szállt a veréb, pity-pity, pityereg: elvihetné, aki hozta, már el a telet! Sehol egy árva cirokmag, se meggy, se kökény, nyáron bezzeg vígan éltem a tarlók ölén. Ősszel is volt körte, szőlő, dió, mogyoró, csak ez az egy, ez a hosszú tél mire való? Még szerencse, hogy szűnik már; hogy olvad a jég, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Illyés Gyula: Feleség

Veled jó, veled jó, a mező, a folyó, meg a szél, meg az éj, meg minden, ami él. Ha fele nem tiéd, ízetlen az ebéd, a Nap, a letűnő, a harag, a jövő. Amihez csak érek, válik ketté rögtön, két részre a földön: egybefűzni véled. Ha fele nem tiéd, kevés a föld, az ég, meg [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Márai Sándor: A nőkről általában

Hangosvers letöltése Köszönet a nőknek. Köszönet neked, aki megszültél. És neked, aki a feleségem voltál. És neked, te harmadik, tizedik, ezredik, aki adtál egy mosolyt, gyöngédséget, egy meleg pillantást, az utcán, elmenőben, vigasztaltál, mikor magányos voltam, elringattál, mikor a haláltól féltem. Köszönet neked, mert szőke voltál. És neked, mert fehér voltál. És neked, mert a [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Hajnal Anna: Concerto

Elmálló idegen hegyek égre rajzolva rémlenek, északkeletről délnyugatra ferde óriás völgyek hossza sötét csúcsok közt kanyarog, szelek szalagokra szakadva belobognak a katlanokba, száz méter magas bükkök, tölgyek óriás markokban hörögnek, tisztásokon idegen ünnep, idegen bőrdobok büfögnek, mokaszin talpak dobbanása, tenyerek tapsa, csattanása, mennydörgőn forgó tánckarok őrjöngő ritmusa forog: kavarog, kavarog, kavarog! Füttyök, jajgató fuvolák, őrült [...]

Egész bejegyzés elolvasása »