Két fa között harkály hullámlik át,
tavaszi lázban üzemel a világ,
csattog a metszőolló,
kapák nyele fényesedik,
tenyerektől, nyéltől
tenyér kérgesedik,
tavalyi vöröshagyma
nyuszifül-szárat tol föl,
puha szőnyeget sző a tyúkhúr,
venyigerakás füstöl,
asszonyi nevetés
szikrája csap fölé,
telten az adomázó vadász
basszusa beledörren,
kerékpárjára dől,
úgy ugratja a menyecskét;
elhúz egy asztmás Trabant,
szeretnéd nyugtatni sajgó tagjaid,
leülsz a padra, rágyújtasz,
s nagyot tüsszentesz
a képedbe cirmoló Napba.
