Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for 2011. február

Mihelyt jókor reggel felszikkadt a harmat, a méhecske többé nem ismer nyugalmat. Repdes ide, s tova, virágról virágra, majd a ligetbe száll, majd a rónaságra. Megnéz figyelmesen minden virágkelyhet, s örül, ha egy kis mézrevalót lelhet. Nem csügged, ha kevés méz van egy virágban “Sok kicsi, sokra megy” – dúdolja magában.

Egész bejegyzés elolvasása »

Két fa között harkály hullámlik át, tavaszi lázban üzemel a világ, csattog a metszőolló, kapák nyele fényesedik, tenyerektől, nyéltől tenyér kérgesedik, tavalyi vöröshagyma nyuszifül-szárat tol föl, puha szőnyeget sző a tyúkhúr, venyigerakás füstöl, asszonyi nevetés szikrája csap fölé, telten az adomázó vadász basszusa beledörren, kerékpárjára dől, úgy ugratja a menyecskét; elhúz egy asztmás Trabant, szeretnéd [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Hangosvers letöltése Esik az eső, (Ó, igen!) dobol a mocskos ablakon. (Hát, soha nem takarítasz!) Fekszem az ágyon, (Ehhez értesz!) a rádiót hallgatom. (Meg a tv-t, dvd-t…) Unalmas képek néznek rám, (Igen? De, vicces!) mind itt lóg a szobám falán. (Ja, az a szép kiállítás…) Ez egy magányos, szürke szombat délután. (Magányos? És én? Vicc.) [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Az Isten tudja csak miért, telente a friss mosást hidegre teregette, vagy fönn, a padlás őrizte kötélen, vagy kint, az udvar szélcsöndes ölében, de roppanós-fehér keményre fagytak, s míg én örültem egy letört darabnak, nem éreztem az anyám cserfelését, hogy az a darab mért hiányzik végképp, kis dolog volt – ám amit ma sem értek, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Egy éjjel aztán elmegy észrevétlen vöröslő hajjal kertünkből a fa. Vetkezni kezd a park. Pucér egészen. Gyertyák lobognak az élők kezében, s izzik a füvek csípős parazsa. Mint Isten tiszta könnye földre ejtve, a Tisza füzek tenyerén ragyog. Holt fatörzsek buknak a mély mederbe, fönn ünneplőkkel fordul vén dereglye, csobbanva ringanak Kháron-csónakok. Egy éjjel aztán [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Tavaszi felhők közt hirtelenül megvillant valami – cikázó harangnyelv, s a fekete ég vészharangja megkondult félperccel utána. Egyet ütött csak, és egyet dobbant rá válaszul lélekharangom: vészharang, köszönöm, hogy észrevettél! Égi szikratávíró, köszönöm, hogy szerte küldted süllyedő hajómról a S.O.S.-t! Dörgő menny, köszönöm, hogy elordítottad magad helyettem, talán meghallja mégis az Isten vagy más valaki: [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Elpihent a nagyvilág, elpihent a lomb, messze bércen valahol kondul egy kolomp. Egy magányos vadgalamb hív egy gerlicét, hajladozó rózsafán sírja énekét. Hej! Rózsalevél, felkap a szél, messzi sodor innét. Rózsalevél, egy sort vigyél, rózsámnak üzennék. Vidd el szívem vágyát, hozd vissza az álmát! Rózsalevél, felkap a szél, talán sosem látlak. Csendesen leszáll az est, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Tavasz borít virágba? Rág a fagy? Fakóra perzsel július heve, vagy benned zsong az ősz gyümölcsleve? Te élsz, s az élő fának ága vagy. Madár ha száll rád, bármi a neve és földre hajtó súlya bármi nagy, meg nem zavar, nyugodtan várni hagy: úgyis elröppen, tudod eleve. Te légy derűs példám, ha vakmerő varjú telepszik [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Ha ködcihák közt kel a nap a dombon, s úgy szöszmötöl, mint ki ébredni rest még, ha sárga rongyok szakadnak a lombból, és csipketea-pirosak az esték. Ha a mozdonyok füttye is erősebb, a füstjük végigleng a Sóhaj-allén, és dérfátylában a kegyetlen ősznek fejet hajt már az utolsó krizantém. Ha a szél szabadrablása a kertben a [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Megládd, megint futunk a berken át, feledve tél jegét, a záros kert-ajtón, s a kerten át, ha felszikkadt a rét. Most hűs estére hűsebb éjszakát borít fehér sötét, de majd megint futunk a berken át, s fogjuk köröskörül az almafát, feledve tél jegét, ha felszikkadt a rét.

Egész bejegyzés elolvasása »

Valami volt a hó alatt, ami megállt a sarjadásban, mert korán jött napsugarak csaptak meg minket, mint az áram, hökkenve engedett a hó, s amit takart, az égre tárta, pedig csak lassan oldható a fagy, korántsem egy csapásra. Nem volt egyéb a ragyogás, mely pórusainkból kiserkedt, mint elhibázott ráadás, hisz előlegben érkezett meg, sietős áldását [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

felázott rossz utakon idetévedt kicsi ember reszketünk: nem tudhatom én se nincs-e nálam fegyver s mi hívott: meleg alom rejtett vacok közös rongya vagy csak a híg patanyom s lesz-e barlang lesz-e horda vagy csak a nyíló kezek ez a félig kinyílt lélek amiből nem ismerek csak annyit hogy én is félek

Egész bejegyzés elolvasása »

Ökölbe szorított kézzel alszom, de kedves, rád én nem haragszom: ökölbe szorított kézzel alszom. Tündöklik, rezeg, ráng roskadozva idegrendszerünk mimózabokra: tündöklik, rezeg, ráng roskadozva. Így élünk. Tetőtől talpig fényben. Sem Isten, sem ember előtt térden! Így élünk. Tetőtől talpig fényben.

Egész bejegyzés elolvasása »

Váratlan zápor zengett át a tájon, mint szeretők között a hirtelen pörpatvar, mely csak arra jó, hogy fájjon és még forróbb legyen a szerelem. Nagy árnyak ingnak, s apró tüzek égnek a serdülő és könnyes pázsiton. Az ördög veri asszonyát, s az égnek egyik fele nevet a másikon. Tornác kövén egy kitámasztott női esernyő guggol, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Még benn ülünk. A kandalló varázsa melengeti a fázós bánatot, Bovarynét olvassuk egyre-másra, künn zajlanak a víg vadászatok. Valahol Pesten, messze, operába Puccini zeng ma, s éber vonatok robognak át a gyémánt éjszakába. Én itt vagyok és én itt maradok. Emlékek szőnyegén rajzolgatok, s mint levendula, meghitt, régi bánat belengi csöndes, idegen szobámat. S míg [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Régebbi bejegyzések »

Follow

Get every new post delivered to your Inbox.