Seres József: Kínai vers

Szív szól, hang száll, száj szél reng. Szép dal kél már, zeng és peng. Csáb csal, zöld rét hív, mint fény. Csók rab vagy már úgy, mint én.

Egész bejegyzés elolvasása »

Rába György: Örökzöld

Agyagból vétetett, mondd ki a nevedet, mondd ki a nevedet, mondd, holnap itt leszek. Holnap is itt leszek, holnap, holnapután, évszakok körforgása bőrömre tetoválva. Bőrömre tetoválva holnap, holnapután, tovább még azután ragyogok rád, noha derékig földbe ásva.

Egész bejegyzés elolvasása »

Szőcs Géza: Első szonett

Látod: egymásnak szoruló fej, szív, fogsor s szárnyverdesés és fog koccan egyszer sokszor így, így mi ketten s kövek a szívkamrában égő pintyek a telihold kőgyomrában. Hova lett copfod, az a haj, hol a kontyod? Nem nő meg többé már, le se bontod – mi lett vele, én soha nem simogattam! Szép hajcsatom van, neked [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Majtényi Erik: Virágének

Megyek utánad, jössz utánam, csupasz a vállad, csupasz a vállam, s akár a bőrre tapadó inget, cipeljük pőre kétségeinket, meg azt a terhes, meg azt az áldott, azt a keserves bizonyosságot. Szándékot szándék félve kerülget, karjatárt árnyék lopva feszül meg, szólsz botladozva, szólok dadogva, s legyűrnek félszeg, didergő félszek. Szempillád néha nyugtalan rebben, mint lüktetés [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Nagy Bandó András: Macskasors

Újpalotán éltem egykor nyávogva egy kockaházban, áriáztam éjjelente, s élt a házunk Tosca-lázban. Késő este felöltöztem elszőrösült maskarámba, így indultam éjféltájt a lépcsőházi maszkabálba. Tetőn jártunk, s hajnaltájban elmacskásodott a lábam, kórusművet nyávogtunk a kockaházi macskabálban. Komond-úr a negyedikről dühöngött az áriámon, megkergetett, s kacagott az üldözési mániámon.

Egész bejegyzés elolvasása »

Erdős Olga: Januári hajnal

Lágy, puha sorokat szeretnék rólunk írni, hóba süppedt lábnyomokat a csendben, akár január első hajnalán, mikor a pelyhes utcán hazafelé tartva csupán ketten vagyunk. Ujjaink kesztyűtlen kapaszkodnak össze, érzem sorsod lenyomatát tenyeremben a többi kusza vonal között, és én is ott lüktetek már végleg a kézfejeden húzódó ér kék boltíve mögött.

Egész bejegyzés elolvasása »

Zelk Zoltán: Hová futsz te kicsi őz?

- Hova futsz, te kicsi őz? – Oda, ahol várnak, ahol sárga falevél búcsút int a nyárnak… – És az hol van, merre van? – Hát az éppen arra, ahol most lép rá az ősz az első avarra… – S ha odaérsz, ott maradsz őszi őzikének? Leszel társa rozsdaszín fűnek, falevélnek? – Dehogy leszek! Szaladok [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Szabó Magda: Eldobom

Eldobom, ne kapj utána. Fujja szél, foszlassa pára, egy legyen alvó ködökkel, ismeretlen és rokon. Légy süket, hogy fel ne költsön, gőgösen, hallgatva, bölcsen, minden élőnél erősebb – nincs hágcsó a tornyokon. Hadd sikoltson, árnyba gördül. Fel ne ébredj, álljon őrül végesség és végtelenség, kőrisfák és cipruszok. Fuss előre, füst a korlát. Lengessék sötét vitorlád [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Kiss Tamás: Amor Sanctus

Nem számoltam még le veled, talán nem is fogok. Sugárzol, simogat szeled, pedig nincs rá okod: óh, hányszor elengedtelek, és most se tudom, hogy mit tegyek, fussak vagy arcul üsselek? Hisz a kezem fogod. Serény két lábad el nem fárad, hiába futnék, megtalálsz, körülzársz, mint folyó a várat, ölelsz, velem egy ágyban hálsz. Elaltatsz, ha [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Szilágyi Domokos: Megvert az Isten (töredék)

Megvert az Isten élettel. Meg a szerelem: élnem kell. Meg a halál is: félnem kell. Megvert az Isten élettel. Meg a poézis vallással. Meg a muzsika halással. Meg az éj éber alvással. Meg a szerelem egymással. Fekszem, virrasztok megverten, balekség díját megnyertem, ostobaságát, én, marha, lettem ilyen készakarva. Lettem, hát lettem, nyöghetem, nincs piros ászom, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Utassy József: Ritmusán a tengereknek

Jaj szeretlek, jaj nagyon szeretlek, lázas homlokomra hull a hó, bontsd meg ágyam hófúvását, kedves, drága tested legyen takaróm! Jaj szeretlek, jaj nagyon szeretlek, gyöngyül arcod, ajkam csupa vér, lobbog nagy szemem zsarátja, reszket, lábad úgy kalimpál, Holdat ér! Rengünk ritmusán a tengereknek: jaj szeretlek, jaj nagyon szeretlek.

Egész bejegyzés elolvasása »

Reményik Sándor: Én a szívemet

Én a szívemet szétszakítottam: ahány darabja, annyifele van. Én azt gondoltam, hogy ezt így lehet, és csorbát nem szenved a szeretet. Hittem, hogy minden darab új egész, s akit szeret, azért mindenre kész. Mindenre kész, – de ah, – erőtelen e balga, szétforgácsolt szerelem. Ez a tudat éget, mint a kereszt, én Istenem, nem így [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Karinthy Frigyes: Naplómból

Tetőről már esővíz folydogál, egy szürke négyszög: és a messzeség, fölötte álmos, álmos, nedves ég; csatorna esője csurgó vízben áll. Az emeleten vén cseléd dalol, lent vasalószag, száradó ruhák, ma kezdődnek a gyárak, iskolák. Sötét kapukban síró verkli szól. Távol vizekre köd ereszkedék, s tompán merednek a mezők felett levágott törzsek, nedves, barna dongák: Most [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Kiss Tamás: Téli sóhaj

Az óriás diófa az ablak négyszögében ezer apró bogával akár az ég jegébe belemerített háló. Hová lettetek halaim, madaraim, búgó rovarok, pikkelyes, bolyhos csillagok, gránit pengésű kövek, küldjetek hangot, fényjelet… Mintha két fűszál összeér, vagy összecsendül két levél.

Egész bejegyzés elolvasása »

Ranschburg Jenő: Mágia

Emlékszem rá, egyszer megvert apu. Mert rossz voltam. Sarokba állított. Sírtam, s gyűlöltem őt nagyon. Mert közben ásított. A könnyeimmel köröket rajzoltam fel a falra. S titkos jelt a körökre. Ne verjen meg többé soha. És tűnjön el örökre. Most nincs velünk. Elment. Nagyon sok napja már. S az oviban utálom azt, akit. Este az [...]

Egész bejegyzés elolvasása »