Szabó Magda: Szilveszter

Ki mindig háttal álltál önmagadnak, köszöntsd magad, míg átlendít holt évedből az újba a pillanat. Ha nem bírja tartani súlyod, hulltodban ne csodálkozz: a táncoló mezítelen, de tükröt tart magához. * Sötétedik. Láss orrodon tömör illaton át. Igyál. Ne mard meg az ebet, ha érzed a fogát. Hosszú hajuk és pallosuk usztatják elemek, gázolj velük [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Ábrányi Emil: Kit szeretek?

A gyöngéd lelkü asszonyt, csak azt tudom szeretni! A tiszta lelkü asszonyt, a hűségére büszkét, akit pirulni késztet a szép, nemes szemérem, bár nem tapasztalatlan: csak azt tudom szeretni! Csak azt tudom szeretni, aki hibámat látja, és mégis megbocsátja, szelíden megbocsátja. Csak azt tudom szeretni! A gyöngéd női lelket. Az irgalomra hajlót, a bájosan türelmest, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Sárközi György: Nem merek rádnézni

Nem merek rádnézni: éjszakázó fáklyaszemem összekormozna; nem merlek szeretni: reszkető, rázó szerelmem láza rád is bajt hozna. Nem tudom, milyen vagy, sírni vagy nevetni holdasodtál lelkem éjjelére; meghalok érted, s nem merlek szeretni, megölne napfényem goromba verése. Rab csillag rab társa után hiába járt kört a börtönudvar-égen, csak lehulló, kialvó fénnyé válva találkoznak a mély [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Reményik Sándor: Egymás mellett soha?

Hát így kell mindig lennie: fölül az egyik, s a másik alul? Hatalmi kérdés emberek között, s a hatalomban egyik elvadul? Mindig csak elnyomott és elnyomó, kis különbség a módszerek között és árnyalatok kockaforduláskor, s meztelen önzés mindenek mögött? Egyéni önzés és családi önzés, és ezerféle színű nemzeti – hát nem lehet e korhadó világot [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Pilinszky János: Téli ég alatt

Fejem fölé a csillagok jeges tüzet kavarnak, az irgalmatlan ég alatt hanyattdölök a falnak. A szomorúság tétován kicsordul árva számon. Mivé is lett az anyatej? Beszennyezem kabátom. Akár a kő, olyan vagyok, mindegy mi jön, csak jöjjön. Oly engedelmes, jó leszek, végig esem a földön. Tovább nem ámitom magam, nincsen ki megsegítsen, nem vált meg [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Zelk Zoltán: Pillanat

Könyökölve, mint híd-karfára a szeptemberi délutánra, két perc rése között rálátva a teljesség pillanatára, a csordulásig teli tájra, a fák öntelt diadalára… folytathatatlan, mondhatatlan, folytatnám még, de csak szavam van.

Egész bejegyzés elolvasása »

József Attila: Bánat

Futtam, mint a szarvasok, lágy bánat a szememben. Famardosó farkasok űznek vala szivemben. Agancsom rég elhagyám, törötten ing az ágon. Szarvas voltam hajdanán, farkas leszek, azt bánom. Farkas leszek, takaros. Varázs-üttön megállok, ordas társam mind habos; mosolyogni próbálok. S ünőszóra fülelek. Hunyom szemem álomra, setét eperlevelek hullanak a vállamra. 1930

Egész bejegyzés elolvasása »

Sík Sándor: Az Isten küld…

Az Isten küld, testvéreim tinéktek, hogy sugarai eleven tüzét, amik arcáról a szívembe égtek, sugározzam csendesen szerteszét a testvéreknek, kik az éjben járnak. Az Isten küldött, szentjánosbogárnak. 1916

Egész bejegyzés elolvasása »

Ábrányi Emil: Féltett boldogság

Boldogságommal nem dicsekszem, bár ajkamon csaknem kitör. Ó, hányan vannak a világon, kiket nehéz bánat gyötör… Szegények, ennyi boldogságot látva önsorsukat fájóbban érzenék. Elhallgatok. S csak titkon mondok áldást, hogy társamul téged adott az ég! A sors irigy a boldogokra, gyötörni őket lesbe áll, s én üdvömet féltőbben óvom, mint gyönge fészkét a madár. Nem! [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Somlyó György: Veled

Nem, csoda ma se történt, megint csak este lett, mégis jó volt veled en-szörnyeim felett átugrani az örvényt. Szemben az utcalámpa most villant éjfelet, a hinta fönt megállva lendül új zuhanásba, továbbrepít veled. Cserepeire hull már, minden sarkán reped a nyár tükre, – míg új nyár nem jön, már vak leszek, de úgy is jó [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Orbán Tamás: A Szürke Patás

Havas vég tetején lakik rég egy rénszarvaslegény, a Szürke Patás. Csak ő húz így szánt, senki más! Lehet hó, lehet tél, szalad, vágtat az égen, bárhogy fúj a szél, se sapka, se sál, így jó vörös tőle az orra már! Mert Játékország szíve mélyén folyton hull a hó, elkél hát egy hosszú horgolt sál. Bárcsak [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Ladányi Mihály: Nyolc sor

Nem is tudom, mi van a gyönyör alján, hogy reggelre mintha nem is lett volna, hogy reggelre mindegyik szerelem kitömött kékmadár, pereg a tolla.

Egész bejegyzés elolvasása »

Tóth Árpád: Látomás

Mint ezüst gyík villan setét mohákon, alakod úgy illan át hűs szobámon, hol ó csipkéktől bánatos az ablak, s hol szűk, kerek üvegkalitba zárva réztrónusán gubbaszt a lámpám lángja, s rezzenve ijedez, ha hívogatlak. Mint a setét színpadra akkor este, ezüstös apródként jössz most. Kezedre karéjos csipke csügg, csuklódon alván. S mintha szelíd Hamlet halálát [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Imre Flóra: Szakítani

Pedig nem látványos az elmúlás itt, csupán az évszak lassacskán lehűl, és nem is az számít, hogy az a másik én maradtam belülről egyedül. Mint kék kristályt, őrzöm emlékedet, mit mondhatnék, kibírom nélküled.

Egész bejegyzés elolvasása »

Ady Endre: Békesség ünnepén

Békesség most tinéktek, emberek. Örvendezzél derék világ, hangozzatok, jámbor legendák, zsolozsmák, bibliák, imák. Kicsi gyertyák, lobogjatok föl, bóduljunk tömjénnek szagán! Szép dolog ez! Így kell csinálni minden karácsony-éjszakán… Hejh, szép az istenes legenda, a csillag, a jászol, az élet, ki lehetne még vele húzni talán még néhány ezer évet. Békesség hát néktek emberek, örvendezzék a [...]

Egész bejegyzés elolvasása »