Úgy int utánam az éjben a fa,
mintha törzsében tested hajlana,s bolyhos pihékkel ölel a homály.
Bekötött szemű tócsák csendje fáj…Átússza a Hold a tó vizét,
majd a rögös gyalogútra lép.Én is mennék, de megérint az ág,
elém rajzolja ajkad vonalát.Várom hangodat – talán hallom is:
álmom kútjában csobbanó kavics.
