Kosztolányi Dezső: Halottak napján

Este, hogyha hallom, hogy áhitatra kondít a harang, elálmodozom a búgó harangon. Hogy szól puhán a halkult, tompa hang, hervadt ruhában ébred a gyermekkor, mely a szívemben porladoz, alant. Imádkoztam mint kisfiúcska ekkor, vékony kezem megfogta jó anyám, szemembe nézett mélyen s átölelt jól. Féltem. Fakó volt arcom, halavány. A lámpatenger kék, beteg derűjét, az [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Szegő László: Példázat a cseresznyéről

Végy cseresznyét, keser-édest (vehetsz kese-savanyút is); élj életet, fene rémest – élhetsz mese-sanyarút is. Kioldódik mind a cukor a gyümölcsből, amit faltál – szú-ebéd lesz majd a bútor a szobádban, ha meghaltál. Levetkőzik egyszer minden az utolsó atomjáig, s a legeslegasló szinten fegyverben a Semmi – állig.

Egész bejegyzés elolvasása »

Böröczki Mihály: Dal diólevélre

Én másnak hittem addig a világot, míg darabokban belém nem botolt, s a kandikáló, búvó tisztaságot befröcskölte egy istenverte folt. A szám maradt gyerekkoromnyi tátott, és ingem, gatyám összemaszatolt, most bűn gubancol, kifosztottan állok, de nem lett gazdag, aki megrabolt. Egy diófának szoktam elmesélni, hogy ősztől, téltől fölösleges félni, a csonthéj alatt ép gerezd lapul, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Tompa László: A vén sepregető

A sétatéren, őszi, hervatag fák közt ma feltűnt egy kis furcsa agg. Hajlott, de izmos és egy rengeteg seprővel csak jött, és sepergetett. Holt lombra gázolt, amely még talán tegnap is vígan lengett fönn a fán. Én egy padon csak elnéztem, amint halomra lökdelt annyi drága színt. Gallyroncs, egyéb lom, mindegy volt neki, látszott, hogy [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

József Attila: A kutya

Oly lompos volt és lucskos, a szőre sárga láng, éhségtől karcsú, vágytól girhes, szomorú derekáról messze lobogott a hűvös éji szél. Futott, könyörgött. Tömött, sóhajtó templomok laktak a szemében, s kenyérhéját, miegymást keresgélt. Úgy megsajnáltam, mintha belőlem szaladt volna elő szegény kutya. S a világból nyüvötten ekkor mindent láttam ott. Lefekszünk, mert így kell, mert [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Baranyi Ferenc: Tompazöld

Bolond kedvem dunántúli árnyas erdőben maradt. Most hiába vártok tőlem szívderítő songokat: bolond kedvem dunántúli árnyas erdőben maradt. Reményem is tompazöld már, mint az erdei moha, megremeg az éjszakában, mint a szélcibálta fa, megremeg az éjszakában és hív minden éjszaka. Mit kiáltottál felém? Jaj, nem tudom már, kedvesem! Kár, hogy a hatalmas erdő oly parányi [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Szabó Magda: Páva, sziget, bokor

Nincs a kincsed. Jól elástad. Mélyre ástad. Félve ástad. Ó, be jó, hogy megtalálták, elrabolták, nincs veled. Mid maradt meg? Szórd szemétre. Jön a szél és szertehordja, elkavarja sárba, porba, osztja, fosztja, nem leled. Kid maradt meg? Fogd marokra. Összeroppan gyönge torka, egy sikoly, vagy egy sikoly sem – holtan meg sem ismered. Lélek? Itt? [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Erdélyi József: Sírás

Szomorú látvány a vasút, ahogy a végtelenbe fut: fénylik a sínpár, az a sík, s egymással nem találkozik. Úgy érzed bár, hogy egyesül, egy lesz egyszer és idvezül a végtelenben valahol. Zúgnak a telefonkarók, citerahúr rajtuk a drót, citerázik rajtuk a szél: valaki – halló, ki beszél? kérdezi valahol, de nem, nem hallik a szó [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Fehér Ferenc: A hangya

Régóta barangol, s most megáll: kenyérmorzsámra rátalál. Nézem: ily örömet elbír-e? Elviszi-e hát télire? Mint sokszor én is, birokra kel, s tán meg is szakad majd, hogyha kell. Lám, megfeszül, gürcöl tíz helyett, s csak én látom: épphogy kecmereg. Egy perce? Időtlen küszködik, rajta is veríték gyöngyözik. Hallom is, mint liheg, fuldokol, s messzi, messzi [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Dsida Jenő: Zúg az őszi szél

Könnyelmű, bolondos fajta vagyunk, de októberben nagyon félünk. Sápadt az arcunk, fátylas a szemünk, s begyújtjuk a lobogó nagy tüzet. Gyümölcsök helyett kis szobánkban a polcokra meséket rakunk, duruzsoló, piros, érett meséket: fehér időkre kellenek. Gondjainkkal megtömjük a kályhát, – hiszen annyi van, annyi van! Rövidke négy hónapig, öt hónapig bizton eltartanak. Vacogva megcsókoljuk egymást. [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Áprily Lajos: Őszi rigódal

Megeste már a dér a bokros oldalt, fenn vadlúd-ék húz vadlúd-ék után. Ragyog az ősz. És dalt hallok, rigódalt, egy ritka lombú vadcseresznyefán. Ilyenkor cinke cserreg és ökörszem, rég hallgat búbosbanka-, s gerleszó. Ha pártaian, s nem várja fészek-öl sem, miért szól még a megtévedt rigó? Tán június sugár-illúziója remegett át a bíbor lomb felett, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Jankovich Ferenc: Üres a kert

Üres a kert… rőt vadszőlők mögül száraz zörgéssel, ím, a nyár elillant. Arcomba hömpölyög a kertet megült fanyar, dús októberi illat. Hulló szirommal láng-csókot se küld a bíbor rózsa, szép tüzét elszórta. Hideg krizantém mögé menekült a száraz kapor, bamba tök, ugorka. Mekkora virulás volt, – és miért? Hulló sziporkák zörgő térein hideggel fizet az [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Szép Ernő: Október

Vergődő ágról kalapomra szállj, a kalapomról vállamra találj. Szivarzsebembe csússzál lefele, szívemre simulj, gyere, no gyere. Itt megmelegszel, s nem rongyol a szél, kedves kisvirágom, hervadt falevél.

Egész bejegyzés elolvasása »

Csoóri Sándor: Közel az éghez

Itt a dombok között még fával fűtenek, kéken kapaszkodik a füst magasba, s október göröngyös egén kicsi apácafelhők suhannak hazafelé. E múlt századi tájban sűrűbben gondolok rád, s magamra is. Órákig elhallgatom, micsoda mozarti lombsusogás sajogtatja szélben a kertet, pedig már lassan kopog a dió. Itt minden közelebb van: a falevél, a bőröd, s lábad [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Ladányi Mihály: Téli vers

A vaksi délután tört bottal sétál, leül mellém a parkban, mélyet szusszan. Egy asszony hozzámdől a villamosban, nyár-illata elszáll a megállónál. A kocsma nyűtt, varjútaposta tarló. Poharakban savanyú est pezseg. A kövér pénztárosnő rámdereng. Az ember – mondja az Írás – fázik, s gyarló. Záróra jön, és ködtől csepegő fák köhögve ácsorognak utcahosszat. Tél van, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »