Vágy, szenvedély bevonja szárnyát,
dalaim immár csendesek;
bennük csak néha-néha zendül
egy álom, egy emlékezet.A szép tavasznak álma őszkor;
virágokról édes regék.
A szív, mely lemondásra készül,
s úgy megzokog; ne még! Ne még!Lehajtja szép fejét a rózsa,
nem éli túl a hév nyarat.
S az édes vágyak, a virágok,
szívemben is hullonganak.Bágyadt a nap, bágyadt a tájék,
a télre fázva gondolok,
s a langyos őszi napsugárnál
vérem még egyszer föllobog.Tavasz mosolyg reám keresztül
egy rózsaszínű fátyolon.
Látom virulni a világot,
s csak álmodom, csak álmodom…
