Faludy György
1910. szeptember 22 – 2006. szeptember 1.
Még igazán fel sem kelt a nap,
és fájdalmam sokakkal közös
lett, – most már elhunytnak tartanak,
- hirtelen minden olyan hűvös.
Benned már nem háborog a vér,
a sors most nem tudom merre vet,
hogy az utadon most ki kísér,
- bámulok csak a papír felett.
A szembogarad, hát lecsukott
nem tudom, belőled mi marad.
Lesz sok szép beszéd, írás, lucsok,
és ezerszám, görcsös gondolat.
El is morzsolnak pár műkönnyet,
és majd tettetik sokan a bút,
díszkiadásban adnak könyvet,
és talán kapsz egy műkoszorút.
Ez a módszer, ez a kórtünet,
pár magazinműsor elővesz,
(nyomodban kaszás már nem üget),
emléked három napig se lesz.
I-vel írják majd a nevedet,
és kutatják titkod titkait,
jobb, hogy ezt nem látod, – nevetek,
- már fél napja annak: nem vagy itt.
