Kosztolányi Dezső: Apám

Két pár cipője volt és két ruhája. Zord volt. Nem is mertünk fölnézni rája, de néha este ellágyult, megolvadt, nyitotta nékünk az ablak kilincsét, és megmutatta mesebeli kincsét, az őszi égbolton a tiszta holdat. 1924-25

Egész bejegyzés elolvasása »

Ady Endre: Vallomás a szerelemről

Hetedfél országban nem találtam mását, szeretem beteg, szép, csengő kacagását, de nagyon szeretem. Szeretem, hogy elbujt erős, nagy voltomban, szeretem hibáit jóságánál jobban, de nagyon szeretem. Szeretem fölséges voltomat e nászban, s fényes biztonságom valakiben, másban, de nagyon szeretem.

Egész bejegyzés elolvasása »

Reviczky Gyula: Ősz felé

Vágy, szenvedély bevonja szárnyát, dalaim immár csendesek; bennük csak néha-néha zendül egy álom, egy emlékezet. A szép tavasznak álma őszkor; virágokról édes regék. A szív, mely lemondásra készül, s úgy megzokog; ne még! Ne még! Lehajtja szép fejét a rózsa, nem éli túl a hév nyarat. S az édes vágyak, a virágok, szívemben is hullonganak. [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Gárdonyi Géza: Szeptember

Elnémult a rigó. Az estéli csöndben az őszi bogár szomorú pri-pri dala szól már. A távoli szőlőkben panaszolja szüntelen: elmúlt, odavan a nyár, a meleg nyár. Így változik búsra az én hegedűm is: fejemre az ősz dere, az ősz dere száll. Gazdagon érik a szőlőm, telve a csűr is, de pri-pri: odavan a nyár, – [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Arany János: Meddő órán

Belenézek a nagy éjszakába, alszik a föld maga árnyékába’. Itt, vagy amott csillagok röppennek: gondolatim is úgy jönnek-mennek. Gondolatom szappan-buboréki csillogók, mint odafenn az égi: de töredék mindkettőnek útja, mind szétpattan, mielőtt megfutja. 1877

Egész bejegyzés elolvasása »

Baka István: Őszi esőzés

Pálca-esők verik, ázik a puszta, duzzad az úton a sár; csörgedezik patakokban a lusta, szürke habú mocsok-ár. Ázik a gát, hasadozva leválik, omlik a vízbe a part, ólom-esőkben a város elázik, nyirkos a házfal, a park. Koppan a földön a gesztenye gombja, – inge kinyílt, csupa rongy; vissza ki varrja a gombot a lombra, nincs [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Móritz Mátyás: Búcsú az élettől

Faludy György 1910. szeptember 22 – 2006. szeptember 1. Még igazán fel sem kelt a nap, és fájdalmam sokakkal közös lett, – most már elhunytnak tartanak, – hirtelen minden olyan hűvös. Benned már nem háborog a vér, a sors most nem tudom merre vet, hogy az utadon most ki kísér, – bámulok csak a papír [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Wéber Ferenc: Maradok-e?

Hát jó, akkor menjünk, nézzük, mi vár, lessük meg bátran, maradni kár, fogom a kezed, nézd, a cipőm hogy indulna már. Először anyámhoz viszlek majd el. kettes parcella ötös sírhely. Ide jutott és majd egyszer itt leszek én. Aztán egy barátot nézünk majd meg, utána elvesztett szerelmeket, őket egy napon úgy dobtam el, ahogy azt [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Böröczki Mihály: Töpörtyű

Egy friss sóhajlás szakadt ki az égből a frissen sajtolt töpörtyű ízéből, a zsír még forrón hullámzott alatta, de kiszívott szülejét merni hagyta, és mintha minden forró falat barna- nagy nyeldeklésnyi örömöt akarna, úgy tömörült a szűrön harapásra, egy tálba fordult, ujjainkat várva, mi megszenteltük csipet szórta sóval, hogy elegyedjék túlélnivalóval, az íze-szíve maga volt [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Kiss Dénes: Mintha dúdolnék

Mibe engem beledobtak, mély a kút, ember onnét már kijutni sose tud. Kapálózik csillagtalan vizekben, halálában és Istenben is hitetlen.

Egész bejegyzés elolvasása »

Lénárd Sándor: Dél-Amerika

Rejtve érintetlen ércfalakban ezüstkincsek, csattok izzanak, órjáskígyó végeláthatatlan teste ring a banánfák alatt. Püspöklila szitakötőszárnyak színe orchideaszirmon ég, tábornokok lázadókká válnak, s Göncölszekér nélkül ég az ég. 1967

Egész bejegyzés elolvasása »

Babits Mihály: Miatyánk

Miatyánk ki vagy a mennyekben, harcokban, bűnökben, szennyekben, rád tekint árva világod: a te neved megszenteltessék, a te legszebb neved: Békesség! Jöjjön el a te országod. Véres a földünk, háboru van, kezed sujtását sejtjük, uram, s mondjuk, de nyögve, szomoruan, add, hogy mondhassuk könnyebben -: Legyen meg a te akaratod! mint angyalok mondják mennyekben. Előtted [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Baka István: Ingemet varrják

A zivatar ezernyi tűje kihímezi a réteket. Kinek készítik e palástot – elhagyja Isten az eget? Vagy sebet ütnek, s nemsokára ezer pipacsból vérzik el a táj? Ki öleti virágba viharok sortüzeivel? Tű szaporáz – ingemet varrják; golyó kopog – gyilkoltatom. De csontjaimnál is fehérebb esők mosdatta holnapom.

Egész bejegyzés elolvasása »

Jablonczay Lenke: [Mit tudom én...]

Mit tudom én, hogy élek-e, hogy van-e a létemnek üteme? Mit tudom én, hogy te ki vagy, szirt-e, vagy nádszál; ingatag? S kinek sose volt senkije, leszel-e hát valakije? Valakinek valakije, Szent Máriának Józsefe.

Egész bejegyzés elolvasása »

Maczkó Edit: Ősz

Dérfátylat borzol a szél, csörren a fán alélt levél. Fáradt tőke termést hordoz fakó napfény felhőt oldoz. Füstös légben varjú rikolt, ezüst nyárfa folton folt. Lomb ritkul nyúlt ágakon, rozsdás szőnyeg-avaron. Ködpaplan zsíros föld fölött. Hegyaljára az ősz beszökött.

Egész bejegyzés elolvasása »