Szabó Lőrinc: Holdfogyatkozás

Nyáréji tó. Jegenyék, álmodók. Sugársokszögön körben ráng a pók. Öreg ezüstben öreg topolyák. Ünnepély ma a megbűvölt világ, s nagy némajáték: éjfél s egy között árnykúpunk hegye lassan átsöpört az égi Gömbön, s úgy üzent felém, hogy van a Földön túl is esemény. De lám, a csillag újra gyúl, s tovább hinti az űrbe halk [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Illyés Gyula: Esti dal

E mai napot is, zsákmányát a vadász, fuvarát a kocsis, fáradalmát az arató, hazahoztam. Az ablakfény, mely az éjben vigyáz: a Jó a Rosszban. A ház: ahol valaki hazavár. Ez a helyem, a bérem mégis egy falat halál. Nem a szív: a lét lett istentelen. Aludj velem. 1965

Egész bejegyzés elolvasása »

Márai Sándor: Halotti beszéd

Látjátok feleim szem’tekkel, mik vagyunk. Por és hamu vagyunk. Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek. Össze tudod még rakni a Margit-szigetet? … Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat. A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat. Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt. A „pillangó”, a „gyöngy”, a „szív”- [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Szilágyi Domokos: Ősz

Szivárványló bánat földre költözött. Tarló őszre szállnak birkanyáj ködök. Dér dereng, halálos, dermedt förgeteg hódítja a várost, erjedt földeket. Már a tél villámlik láthatatlanul. Hallgat a világ, míg tavaszul tanul. 1966

Egész bejegyzés elolvasása »

Heltai Jenő: Ősz

Szürke ég, őszies… Ősz, ősz ne siess! Ne kergesd el a nyarat, a meleg fényt, sugarat. Süss ki még, nyári nap, simogasd az arcomat, melengesd a szívemet, míg az ősz eltemet. Vidíts még vadvirág, míg enyém a vad világ. Tudom én, érzem én, nem sokáig lesz enyém. Szürke ég, szürke vég, be jó volna élni [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Garai Gábor: Szövetség

Azt, hogy a háborúból kilábolt ifjúságunk, azt, hogy egy tál lencsétől aztán boldogok lettünk, így hát egy tál aranyért sem adjuk üdvösségünk; azt, hogy papír-bőröndben hoztuk a hozományod, s filléreinket szórva hittük az eljövendőt; azt, hogy együtt szorongtunk kórházak kapujában, s néma ravataloknál álltunk, könnyet sem ejtve, csak belülről zokogva selypegő siratók közt; azt, hogy [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Nagy László: Ordas mondja

Hóval a holdig én örvénylek, lavinát hajtok elibétek, sugár-cérnával gyors a körmöm, éggel a földet egybe-öltöm tudok éhezni, jól torozni, csillagokkal is táborozni csillagokkal is táborozni, soha árvákat összehozni, hóval a holdig én örvénylek, lavinát hajtok elibétek, előttetek e csillag robban, én ordítok a sarkatokban.

Egész bejegyzés elolvasása »

Kalász László: Ne bánatot

Ne bánatot okozzak, mindig örömöt hozzak, ha visszajövök hozzád, ne legyen sírós orcád. Úgy örvendj, úgy nevessél, asztalhoz vígan tessélj, ne bánatot okozzak, folyton örömet hozzak. Ha a világot hoznám, lennél megértő hozzám, ha pedig csak magamat, lesnéd minden szavamat.

Egész bejegyzés elolvasása »

Papp Lajos: Etüd

Néha elbújtam kiskoromban, ha nem találtak, boldog voltam. Vártam a sűrű, magas fűben, összefont két karomra dűltem. Ha nem kerestek, előbújtam, szégyenkezve és szomorúan. Az úton ma elébem álltak, akik már mindent megpróbáltak. S játékaimból nincs több semmi, végül jobb lesz egyedül lenni. Esett. Egy ezüst víztócsa remeg. Van otthonom, hát hazamegyek. Sátrát felvonta, hallgat [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

József Attila: A bőr alatt halovány árnyék

Egy átlátszó oroszlán él fekete falak között. Szívemben kivasalt ruhát hordok, amikor megszólítlak. Nem szabad, hogy rád gondoljak, munkám kell elvégeznem. Te táncolsz. Nincsen betevő kenyerem és még sokáig fogok élni. 5 hete, hogy nem tudom mi van veled. Az idő elrohant vérvörös falábakon, az utak összebújnak a hó alatt. Nem tudom, hogy szerethet-e téged [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Petőfi Sándor: Szívem

Isten, alkottál-e több ily szívet is már, mint az én szívem? Volt-e másban is már ily sokféle és ily forró érzelem? Hű tanya ez a szív, nemesebb barátság hű tanyája ez. Elhagyott, elaggott szüleim egyetlen lágy párnája ez. Kert e szív, ahol legillatosb virágid nyílnak, szerelem! Bánya ez, amely a szabadság számára kardvasat terem. És [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Fecske Csaba: Őszike

picinyke ősz szívemre való Isten lerágott körme fenn a Hold délnek húz már a lélek hűvös kis semmi ríddogál fújják fújják a csontjaim huncut angyalok oly szépen szólok igazán csoda-e ha elangyalodok karámból kitört állat a gyönyör könnycsepp az esti ablak mögötte magammal behavazlak

Egész bejegyzés elolvasása »

Illyés Gyula: Gyönyörű, gyönyörű

Hátam mögött – szívem is hallja, törik az őszi fű, Te jössz, tudom. Miről? A lépted nesze is gyönyörű. Gyönyörű lesz, ha megjelensz már csak egy pillanat. Gyönyörű rögtön a világ, mihelyt része vagy. Fásult volt, borús a szívem, szomorú, keserű. Ha benne vagy, a szívem is ragyogó, gyönyörű! Ködös, őszi táj ez a szív, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Váci Mihály: Virág

Hajamban mennyi csók illata fészkel, mint rozs tövén a fürj-sírású szél, szememben szomjas vágyak nyája térdel szerelmed kóborló vizeinél. Állad remegve fogom kezembe, és arcodat, mint lámpát fordítom a homlokomra: – Láss! És mondd, szeretsz-e, mikor szeretni magam nem tudom. De jó is lenne még dúdolva-sírva átcsavarogni néhány éjszakát, s nézni, mikor ruháidból kinyílva karcsún [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Kassák Lajos: Egy fényképem alá

Nem szeretek tükörbe nézni, nem kívánom látni, mi épül, mi omladozik rajtam. Fényképész barátom rávett, álljak a gépe elé. Ez vagyok hát, amit a kép mutat, állapítom meg csodálkozón. Egy ember, kegyetlenül megformált ember furcsa kalappal a fején. 80 évesen. Megtöretlen. Igazi csavargóhoz, vadnyugati farmerhez, vagy a kiközösített hívőkhöz hasonló. Valahova a világ végére került. [...]

Egész bejegyzés elolvasása »