Tóth Bálint: Villám, ékes szép aranyág

Hová visz ez a sebes út? Patkó dobban, nap száll a fákra. Gyerekkorod kagylója búg, füledben tenger morajlása. Hajnalban egy madár kiált, láthatatlan madár a dombon, erdeje az egész világ, de elrepül, ha nevét kimondom. Szavára felzeng a folyó, harangzúgásban fák repülnek, búcsúsok jönnek, hull a hó; tél van, vagy nyár, s mondd, milyen ünnep? [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Végh György: Álomba ringató dal

Aludnod kell, pillád nehéz s az éj sötét vadon, kicsiny leány, a szél merész: elbabrál ajkadon. Aludj, vigyázok én reád, nem hagylak itt, ne félj, vigyázok, míg könnyű ruhád elmossa majd az éj. Megvédlek én, ha kósza vad zavarná álmodat, föléd hajlok, ha halk szavad álmodban hívogat. Aludj, a csend körülölel, miként a két karom, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Váci Mihály: Mit elrontottam

Már nem segít az utazás sem. Mindenütt Te jössz velem szembe. Jajonghatok körül a Földön: – mindenütt Te fúródsz szívembe. Belém ivódtál; édes sírás! Eső ivódik így a földbe. Ha mag fogan bennem: – Te táplálsz. S ha gondolat: – Te vagy a zöldje. Ahogy sors íródik tenyérre, arcomra Te úgy rajzolódtál: járok fényeddel világítva [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Keresztes Ágnes: Ének

Soha többé, soha többé, váljak kővé, tűnjek köddé, éljek tűzön, járjak vízen, átváltozhat minden ízem mégsem lehet örömöddé soha többé, soha többé. Mennyi hónap, mennyi nap jön, mennyi napban mennyi óra, mégse fordul egy se jóra, se tenéked virradóra, soha többé, soha többé, se énnekem virradóra. Ami örök: az lehessen gyalázatban iszonyodva, ragyogásod el ne [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Béres Attila: Nézd, hogy szeretlek

Én gondolok rád akkor is, mikor mordul az ég, s eső elől futó szél utcánkba reked, és indulok hosszú magányos sétákra, ahol kis nyárutói csend borít szerelmes kerteket. A gyárkémények füstje is visszafelé száll, s ahol lebeg, elborul az érett táj és meddő vadkörtefák várnak késő szerelmeket. A talpfákon kavics koppan, s ha fény remeg [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Kiss Benedek: Gyűrű nélkül

Jegygyűrűmet elnyelte a tenger, játszódnak vele bakfis halak, de véle a szerelem nem veszett el: gyűrű nélkül tartasz, s tartalak. Jelkép volt? Vagy csupán kérdést tett fel az őselem: látná, mi marad? Szabad hűségben, meggyűrűzetlen lettem társad, s így tartottalak. Szabad hűségben, meggyűrűzetlen rég tartasz már, s én rég tartalak. Válassz engem mindújra szerelmem, s [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Györe Imre: Majd ha az ég…

Majd ha az ég összezárul, vas-kapuja összecsattan, s ami benn volt, nem látszik már, reggel sem, s az alkonyatban, nem látszanak napok, holdak, nem látszanak csillagocskák, nem száll gyémántpor az estben, nem száll felhő sem az éjben, akkor öreg, nagy vitéz jön, és az égnek kapujába kalapácsát belevágja.

Egész bejegyzés elolvasása »

Baranyi Ferenc: Ki számol el

Mit ér a legszentebb erény, ha bűnnek láthatja bárki azt? Ki sziklával rombol – mit ér, ha belőle vizet is fakaszt? Ki szabja meg a lét határát s halált erénnyé ki avat? Ki számol el a világgal, hogy adós sehol nem marad? Ki? Mit? Miért? Mivégre? Meddig? A kérdések mentsége véd, hogy ki ne egyezzen [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Kiss Tamás: Álom

Mikor elalszol, s odaát nyitnád az álom ajtaját, itt még a testedben remeg valami nyugtalan ideg, mint hegedűn, úgy egy picit pendül a húr, ha leteszik: de hangok hűlő teste már, csak gép, mi lelkét vesztve vár. Úgy repesel, mint lefogott, rács közé zárt madár szokott, akit ura, mert szenvedett, megsajnált és elengedett. Most fáj [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Mezei András: Ember-fia

Ki-ki a maga szívében, mintha Istene pitvarában, a mindenség tollcsomójában, két ütem közt örök időben gubbaszt, akár a csönd a kürtben, mint a lélek a hegedűben, hang a cimbalom-ütőben, fogás az ujjak érzetében, ki-ki, akár a száj a sípra, a cifrázat a furulyára, a légoszlop az orgonára, a szivárvány rá a pusztára az aznapi feltámadásban, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Képes Géza: Marad a tenger csattogása

És lassan minden megszűnik, a léptek fáradt kongása, a szavak nekilendülő s elakadó foszlányai, a rádió zenéje egyre álmosabb lesz, s elhallgat hirtelen. Marad a tenger ütemes csattogása a kimart sziklafalon, s a szívem nyugtalan dobogása. Ezt a két hangot hallgatom a mindenségből, míg el nem zsibbad bennem az értelem, s míg el nem alszom, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Jankovich Ferenc: Egy falevélre

Mozgó levél a porban. Lassú, lomha biccenéssel csúszik fel egy fű-élen… Akkora falevelet húz a hangya, világot visz egy diófalevélen. Gyöpre hasalva, gyermekmódra nézem, fülembe duruzsol a füvek hangja: s egyszerre mintha szellő fogna kézen, így indulunk el, világgá suhanva. Időn kül esve illanunk a szélben, visz kényszerűző szenvedély, s a villám, versben vetülve is [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Gyurkovics Tibor: Udvarház

Tele vagyok ajándékokkal, roskadozom alatta, jó lenne, ha valaki tőlem egy darab kenyeret elfogadna. Jó lenne, ha valakitől én elfogadhatnék egy rózsacsokrot, aki életemben rólam elég sok rosszat mondott. Tele rakom én is rózsával majd otthon a füvet, a szobát, és várom a kedvesemet tíz éven át, húsz éven át. És mindent neki adok, ha [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Gárdonyi Géza: Zsoltárok

I. Boldog ember ki az Isten útját járja, láthatatlan angyal az utazó társa, kő között se botlik, homályba se téved, az ilyen embernek a halál is élet. Boldogtalan ember, ki nem néz az égre, széltől fújt ballangó az élete képe: virágos mezőn is akadékot talál, az ilyen embernek az élet is halál.

Egész bejegyzés elolvasása »

Márai Sándor: Az égen fönn megáll a Hold

Az est, a rest festő korommal átfesti mind, amit nappal megrajzolt renyhe gonddal. A rét ezüst tó, mély, a sodra fojt, csak ennyi volt: jártunk a nád közt és a szél dalolt. Sok ablakon benéztem érted én, nyisd a szemed, mert vak szemem nem érte még a fény. Sok éjszakába hívtam a neved, hallgatni jó, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »