Necz Dániel: Hétköznapi grammatika

Te vagy a tárgya, és te vagy az oka,
a hétfő reggelek is téged ragoznak.
Tebelőled áll, tőled bővül egésszé,
tőled van súlya a hétköznapoknak.
Néha kitörnél, de csak a pontig érsz el,
egy-két vesszőt talán magad mögött hagysz,
s mint széthagyott ruhák
hevernek vágyaid;
lassan szürcsölsz, a kávé az ajkadra fagy.
Ma is végigjárod majd, soronként haladsz,
mint lusta toldalék, az idő rádragad,
és te már öltönyben is alszol,
a fejed alatt aktatáska.
Néhány bekezdés még és elfogy a papír,
és az írásnak már nem marad nyoma,
csak csontkemény szabálya.