Pósa Lajos: Mese a csiga-bigáról

Csiga-biga gyere ki! Jaj de szűk a házad!
Ha vendéged érkezik: le sem ülhet nálad.
Tágasabb ám ideki, hagyd el ezt a kalodát,
virágos domb tetején építsünk egy palotát.
Oszlopa lesz huszonnégy, fehér márványkőből,
szép, nagy kerek udvara tiszta színezüstből.
Kápráztató, ragyogó száz arany szobája,
mindenikben énekel száz arany madárka.
Karosszékben üldögélsz, száz szobalány szolgál,
várod a sok vendéget arany ablakodnál.
Csiling-giling, odaki cseng az arany csengetyű,
megszólal a klarinét, megszólal a hegedű.
S udvarodba berobog száz aranyos hintó,
víg muzsikaszó mellett jobbra-balra ringó.
Ugrálnak ki belőle a finom vendégek,
válogatott úrfiak, és cigány-legények.
Megy hozzád a király is arany garádicson,
arany élet lesz biz’ az, egész paradicsom!

Sangyi-Bangyi, nem baj az, ha szűk is a házam,
ajtóm előtt a vendég le is ülhet nálam.
Tágasabb bár odaki, ne bántsd azt a kalodát,
jobb szeretem, barátom, mint az arany palotát.
Nincsen ugyan oszlopa fehér márványkőből,
sem nagy, kerek udvara tiszta színezüstből.
Kápráztató, ragyogó száz arany szobája,
benne nem is énekel száz arany madárka.
Szobalány se sürög száz, engem egy se szolgál,
nem várom a vendéget arany ablakomnál.
Udvaromra nem robog száz aranyos hintó,
víg muzsikaszó mellett jobbra-balra ringó.
Nem ugrálnak be hozzám a finom vendégek,
válogatott úrfiak és cigány-legények.
Nem vágyom én személyét felséges királynak,
jobb nekem itt csendesen, kis csiga-bigának.
Itt éltem, itt próbáltam sok rosszat, sok jót is,
bölcsőm volt az énnekem, legyen koporsóm is!