Szakály Dezső: A leghatalmasabb

Nem az a leghatalmasabb, aki ország-világ ura. Nem az a leghatalmasabb, aki szelek, tengerek fölött uralkodik. Nem az a leghatalmasabb, akinek a legtöbb öldöklő fegyvere van, az sem, akinek legnagyobb a kincse, gazdagsága. Hanem az a leghatalmasabb, aki embert szül a világra.

Egész bejegyzés elolvasása »

Karinthy Frigyes: Méné, tekel…

Hallgasd meg, aztán mondd utánam ezt: versben mondom, hogy jobban megjegyezd. Szívedbevésem és füledberágom: rossz volt embernek lenned a világon. E korban, melynek mérlege hamis, s megcsal holnap, mert megcsalt tegnap is. Délben az ember megkisértetett, az éjben sírtak a kisértetek. Siratták Krisztus gyötrelmes keresztjét, de a gyilkost megint hősnek nevezték. A férfi vért ivott [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Necz Dániel: Hétköznapi grammatika

Te vagy a tárgya, és te vagy az oka, a hétfő reggelek is téged ragoznak. Tebelőled áll, tőled bővül egésszé, tőled van súlya a hétköznapoknak. Néha kitörnél, de csak a pontig érsz el, egy-két vesszőt talán magad mögött hagysz, s mint széthagyott ruhák hevernek vágyaid; lassan szürcsölsz, a kávé az ajkadra fagy. Ma is végigjárod [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Pósa Lajos: Mese a csiga-bigáról

Csiga-biga gyere ki! Jaj de szűk a házad! Ha vendéged érkezik: le sem ülhet nálad. Tágasabb ám ideki, hagyd el ezt a kalodát, virágos domb tetején építsünk egy palotát. Oszlopa lesz huszonnégy, fehér márványkőből, szép, nagy kerek udvara tiszta színezüstből. Kápráztató, ragyogó száz arany szobája, mindenikben énekel száz arany madárka. Karosszékben üldögélsz, száz szobalány szolgál, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Radnóti Miklós: Második ecloga

REPÜLŐ Jó messzi jártunk éjjel, dühömben már nevettem, méhrajként zümmögött a sok vadász felettem, a védelem erős volt, hogy lődöztek barátom, míg végül új rajunk feltünt a láthatáron. Kis híja volt s leszednek s lenn összesöprögetnek, de visszajöttem nézd! és holnap ujra retteg s pincébe bú előlem a gyáva Európa … no hagyjuk már, elég! [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Németh István Péter: Anakreón naplósoraiból

Elbújnék, el, a mezőben és a vadonban is én, mert megtalálna ugyis, ha játszna velem bár csak egy évet: a Szerelem. Tavaszonta kiszáradt patakok medreiben, ha a régholt forrás fele lépdelnék, az a fecske te volnál, aki szárnyaival úgy súrolná a bokámat, akárha a hab. Jó nyári esővé meg kánikulába’ ha válnál, megengedném, hogy tenyeremnél [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Necz Dániel: Csokiszív

Jó volna most egy svájci hotelben, valahol fenn, az Alpokon; vasárnap lenne és kávégőzben ülnénk egy halványkék balkonon. Te csokit majszolnál és összeolvadnának a napok, s csak hevernénk egymás ölében, mint valami boldog massza, és élvezném, ahogy a hó és a jég leheletünket összeragasztja. Jó volna, s mintha csak praliné lenne a táj; benne mi [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Arany János: A lepke

Zöld lepke, mint hulló levél, melyet tovább legyint a szél, nem száll virágot lepni meg, csak lenn, az út porán libeg. Nincs feltünő bársony meze, csilló-pora, fény-lemeze; virágkorát most éli bár: oly színhagyott köntösbe’ jár. Volt napja, volt, négy, tán öt is, hogy izlelt ő szerelmet is; most a jövőnek hint magot; nem fél, hogy [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Tóth Árpád: Esti kertben

Esti kertben űlünk hallgatag, csend csobog körűlünk, halk patak, mint szomoru fűzfák szelíd domboldalban, halk patakra halkan hajlanak. Fönt a szép ezüst ég s hold lobog, Istenem, leszünk még boldogok? Kebleden a fejem: jó volna örökké ezen a kis dombon szívedet hallgatnom, hogy dobog. 1913

Egész bejegyzés elolvasása »

Magyar népdal: Indulj el egy úton (Muzsikás)

Indulj el egy úton, én is egy másikon, hol egymást találjuk, egymásnak se szóljunk. Aki minket meglát, mit fog az mondani, azt fogja gondolni, idegenek vagyunk. Az bajom van véled, sír a szívem érted, sír a szívem érted, majd meghalok érted.

Egész bejegyzés elolvasása »

Csoóri Sándor: Ha megérintlek

Miért írjak verset, ha veled lehetek? Csak azért, hogy az időt cifrázzam és szaporítsam a szót? Kézbe kapom inkább a Napot, mint a kugligolyót, s a láthatár erdeit döngetem a kedvedért halomba egyrakásra. Miért írjak verset, ha veled lehetek? Szebb a te melled, mint a legváratlanabb hasonlatok, és a szád, mint a legmeztelenebb rím. Nyár [...]

Egész bejegyzés elolvasása »