Fecske Csaba: Félreértés

és akkor azt mondta ő hogy azt mondtam én de megmondtam én hogy ő mondta csak és visszaütöttem és ő is visszaütött erre ő azt mondta hogy azt hitte hogy azt mondtam mert azt mondták de már késő volt most már micsináljunk avval a sok pofonttal meg nyaklevessel.

Egész bejegyzés elolvasása »

Elekes Ferenc: Tudhatod már

Amikor először megláttalak, hirtelen megértettem az utcát, a házakat, s a fákat is. Tenyerem volt az út, kisimult, hogy rálépj könnyedén. A mellékutcák ujjaim voltak, hogy eligazítsanak felém. A házak is én voltam – az a régi parasztlegény, ki minden sarkon elődbe állna; csípőre tett csatorna-karokkal, erkélynyi lájbizsebekben tele virággal várlak. A fák föléd hajoltak, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Áprily Lajos: Szeptember

Jaj, ezek a homályos reggelek, amikor minden vágy a nyár után hal! Huszonöt éve, fázós kisgyerek, az iskolába indultam apámmal. A kert fölött már leng a szürke szál, hörögve gördül már a szomju hordó. A kőfalnál lecsüggedt fejjel áll, s sziromtalan borzong a napraforgó. De túl a hegyről már a fény izen, a nap hideg [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Babits Mihály: Ádáz kutyám

Ádáz kutyám, itt heversz mellettem. Amióta a gazdád én lettem, ez a hely a legjobb hely tenéked: nem érhet itt semmi baj se téged. Rajtam csügg a szemed, hív imádás együgyű szálán csügg, boldog ádáz. Mert boldog ki jámborul heverhet valami nagy, jó hatalom mellett. S te jámbor vagy, bár olykor asszonykád bosszújára megrablod a [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Maczkó Edit-Karády István: Hidak (hangosvers)

Maczkó Edit – Hidak Megkel a kenyér felfrissül a vér készen már a híd megdobban a szív. Puha a kenyér hív a szenvedély selymes puha ágy nyílik a virág. Szikkad a kenyér kérges a tenyér csalfa a szerető nincs pihenő. Hosszú még a híd fárad már a szív mély a szakadék integet feléd. Száraz a [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Szabó Lőrinc: Szeretlek (Kicsi Hang)

Szeretlek, szeretlek, szeretlek, egész nap kutatlak, kereslek, egész nap sírok a testedért, szomorú kedves a kedvesért, egész nap csókolom testedet, csókolom minden percedet. Minden percedet csókolom, nem múlik ízed az ajkamon, csókolom a földet, ahol jársz, csókolom a percet, mikor vársz, messziről kutatlak, kereslek, szeretlek, szeretlek, szeretlek.

Egész bejegyzés elolvasása »

Somlyó Zoltán: A szívem

Napjaimból, mint női selymek ráncaiból a titkos vérkeringés, úgy dobog ki súlyosan és puhán megkínzott szívem, e bússzálú himzés. Dobogó kedve régi titkok titka; bús felelet nagy kérdéseknek árnyán. Míg esti órák lábadozó csendje csókolja, rája fájdalmat szitálván. E záporos szív pergő vergődése síkos fehér női tenyérre vágyik, hogy elvakítsa a látó halálig; ezer szemével [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Elekes Ferenc: Sorsnak nevezi

Az ember jár-kél gyanútlanul, meghall és meglát dolgokat, megbotlik, s nem tanul. Az ember olykor számotvet s keresztet, ha van benne Isten, az ember visszanéz, s lám, ahányszor győzött, annyiszor vesztett. Értelmét kutatja szónak, tettnek, társakat keres, s ha befogadják, úgy él akkor is, mint a kivetettek. Az ember hányódik, tegnap ott, ma itt, az [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Gámentzy Eduárd: Tükör

Néha ott a tükör előtt úgy érzem, minden rendben van. Kicsit sápadtnak tűnök talán, de majd összeszedem magam. Mosolyt keresek, felragasztom, terüljön szét az arcomon. Egyenes gerinc, nem könnyű ám! De másképp nem folytathatom. Nem adom meg magam, nem lehet! Hős vagyok, mint a filmeken. Csak a szemem, csak attól félek! Oda ne nézzen senki [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Weöres Sándor: Rejtvény

Jövök egy erdőből, ahol sose voltam. Kerülök egy erdőt, pedig benne élek. Megyek egy erdőbe, hová sose érek.

Egész bejegyzés elolvasása »