Karinthy Gábor: Köd

Az utcán minden szennyet és a házakat a hónak drága leple föd. Megyek – cipelve zúgó lázamat s hollá, fejemre hull a köd! A köd, a pajkos nagy gyerek a vén utcákon hempereg, dalol, dalol s kacag vadul, szememre és hajamba hull! Lábam feszül, ma este még megérkezem. Hová? A jó ég tudja csak. Zsebembe [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Radnóti Miklós: Tél

Hóbafagyott levelet kaparász dideregve a szellő. Duzzadt, mint tele zsák: hóval telik újra a felhő. Nincsen csillag, a fák feketéllő törzse hatalmas. Megfagy az őz nyoma is. Készül le a völgybe a farkas.

Egész bejegyzés elolvasása »

Kosztolányi Dezső: A kis kutya

A kis kutya mégis a legszebb állat. Magasba trónol fönn a vánkoson, csodálva nézem sokszor órahosszat és fürge szívverését számolom. Ha álmodik csontokról és ebédről, gondolkozom, milyen a kutya-álom? Milyen lehet az élete, az álma ezen a vad és végtelen világon? Szegényke mindig bús. Kérdem, mi bántja, s virgonc szemem kerüli futva-félve. Egy néma-csöndes bánat [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Kányádi Sándor: Csendes pohárköszöntő újév reggelén

Nem kívánok senkinek se különösebben nagy dolgot. Mindenki, amennyire tud, legyen boldog, érje el, ki mit szeretne, s ha elérte, többre vágyjon, s megint többre. Tiszta szívből ezt kívánom! Szaporodjon ez az ország emberségbe’, hitbe’, kedvbe’, s ki honnan jött, soha-soha ne feledje. Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy, vissza nem fognak a kátyúk… [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Reviczky Gyula: Karácsonykor

A zúgolódás, gúny, harag rég halva már szívemben, egy szóval sem panaszkodám a kis Jézuska ellen. Nem vádolám balgán azért, hogy engem kifelejtett: hogy nem hozott ajándékot, szemem könnyet nem ejtett. Lelkem nyugodtan, csendesen átszáll a nagy világon. Imádkozom, hogy Jézusom minden szegényt megáldjon. Ágyamra dőlök, s álmodom egy régi, kedves álmot: boldog ki tűr [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Juhász Gyula: Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben, ilyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, ilyenkor decemberben. …Bizalmas szívvel járom a világot, s amit az élet vágott, beheggesztem a sebet a szívemben, és hiszek újra égi szeretetben, ilyenkor decemberben. …És valahol csak kétkedő beszédet hallok, szomorún nézek, a kis Jézuska itt van a közelben, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Juhász Gyula: A régi udvaron…

A régi udvaron a régi léptek halk kopogását hallgatja szívem, míg az alkony, mint apám idejében leszáll fáradt fejemre szelíden. Itt járt ő egyre lassúbb lépkedéssel, s nézte a néma, fénytelen eget, kihúnyó tüzek méláztak szemében, neki oly korán csönd és este lett. Most én rovom a régi kövek útját, és régi léptek neszét hallgatom, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Dsida Jenő: Itt van a szép karácsony

Itt van a szép, víg karácsony, élünk dión, friss kalácson: mennyi fínom csemege! Kicsi szíved remeg-e? Karácsonyfa minden ága csillog-villog: csupa drága, szép mennyei üzenet: kis Jézuska született. Jó gyermekek mind örülnek, kályha mellett körben ülnek, aranymese, áhitat minden szívet átitat. Pásztorjátszók be-bejönnek és kántálva ráköszönnek a családra. Fura nép, de énekük csudaszép. Tiszta öröm [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Imre Flóra: Lassan megöregszik

Az ember lassan megöregszik, a jövőnél már fontosabb a múlt. Nem jön felénk, ami előttünk fekszik, csak könyörtelen elmarad az út. Ha sötét is, nem félünk a jövőtől. Nem is sötét, üres. A szerelem többé már nem követelőző, gyöngéd csupán. Fut velünk a jelen. Vagyunk, nézünk, de minket nem lát senki. A szerelem is néz [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Szilágyi Domokos: Most…

Most, amikor éjfelekig kell dolgoznom görnyedt-hajolva, hogy nincsen percnyi pihenés: most van szükségem mosolyodra. Most, amikor zúgó fülem szavak olvadt-érceit issza: most, most van szükségem nagyon simogató-lágy szavaidra. Most, amikor fáradt kezem törött szárnyú madárként rebben: most kell, ha csak egy percre is, hogy megpihenjen a kezedben. Az átvirrasztott éjszakákat enyhítse egy-egy pillanat; hisz ezerévnyi [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Ady Endre: A téli Magyarország

Magyar síkon nagy iramban át, ha nyargal a gőzös velem, havas, nagy téli éjjelen, alusznak a tanyák. Olyan fehér és árva a sík, fölötte álom-éneket dúdolnak a hideg szelek. Vajjon mit álmodik? Álmodik-e, álma még maradt? Én most karácsonyra megyek, régi, vén, falusi gyerek. De lelkem hó alatt. S ahogy futok síkon, telen át, úgy [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Juhász Gyula: Anyóka

Hideg, rideg a nagy váróterem, meg az a lusta lámpa égne jobban! A vonat messze vágtat még a hóban, szorong és vár, vár a sok idegen. A végzet őket percig összehozta, nyugatra tart ez, az keletre tér, vár mindegyikre egy táj, egy fedél. Vagy egy sírdomb, kinek mit szán a sorsa. Egyik sarokban feketében áll [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Áprily Lajos: Ködös évszak előtt

Most gyűjtsd a fényt. Magas hegyekre menj, ahol kékebb és ragyogóbb a menny. A lelkedet csűr-szélességre tárd és kéve-számra szedd a napsugárt. Azt is, amit a nap búcsúzva ont, ha arany küllőt vet a horizont, s ott is, hol késő délutánokon még megragyog fémsárga lombokon. Sietni kell. Egy nap leszáll a köd és szűkre fogja [...]

Egész bejegyzés elolvasása »