József Attila: Ősz

Tar ágak-bogak rácsai között kaparásznak az őszi ködök, a vaskorláton hunyorog a dér. Fáradtság üli a teherkocsit, de szuszogó mozdonyról álmodik a vakvágányon, amint hazatér. Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb tollászkodik és hosszan elborong. A kövön nyirkos tapadás pezseg. Batyuba szedte rongyait a nyár, a pirosító kedvü oda már, oly váratlanul, ahogy érkezett. Ki figyelte [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Kassák Lajos: Veled vagyok

Előtted megyek, te én előttem. A koranap aranylánca csilingel kezemen. Hová mégy – kérdezem, feleled – nem tudom. Siettetném lépteim de te jobban sietsz. Előtted én te én előttem. Egy kapu előtt mégis megállunk. Megcsókollak, te nekem adsz csókot, aztán elindulsz szótlanul és magaddal viszed életem.

Egész bejegyzés elolvasása »

Zelk Zoltán: Micsoda madár

Jaj, a szelek drótsövénye szét ne szedje már, földet érjen, megpihenjen ez a zöld madár. Előbb ágra száll, aztán gyöpre száll, zöld erdőben, zöld mezőben sétál a madár. Micsoda madár! micsoda madár! kék a lába, zöld a szárnya, fűhegyen megáll. Idegen a táj, Továbbmenne már, véres még a bóbitája, tolla csupa sár. Ne menj el, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Áprily Lajos: Túl ötven erdőn

Fogy az ösvény, fogy a napfény, hideg árnyék hull a hegyre. Áll mögöttem ötven erdő, ötven évem rengetegje. Torkomig ver csorba szívem, tűz a talpam, seb a térdem. Annyi rémtől megfutottam, míg a ritkulásig értem. Seb a szívem, seb az arcom, vadtövistől vér az ingem. Aki erdő-járni küldött, az ha megismerne engem. Sűrűségen átfutottam, avarának [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Falcsik Mari: Kutyaszemszög

sose tudni mikor jössz megint hogy elvesztek vagy kapok valamit és azt se hogy mért azt amit éppen de a programomhoz nem feltétlen illeszthető ami adatik én bölcsülök te szeszélyes maradsz mást várnék ha ütsz ha simogatsz ha mégis meglesz mit már nem reméltem: nem biztos hogy követed az éhem ha a rended szerint enni [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

József Attila: Mama (Kávészünet)

Már egy hete csak a mamára gondolok mindíg, meg-megállva. Nyikorgó kosárral ölében, ment a padlásra, ment serényen. Én még őszinte ember voltam, ordítottam, toporzékoltam. Hagyja a dagadt ruhát másra. Engem vigyen föl a padlásra. Csak ment és teregetett némán, nem szidott, nem is nézett énrám s a ruhák fényesen, suhogva, keringtek, szálltak a magosba. Nem [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Kovács Ákos: Te vagy a tavasz

te vagy a tavasz bennem te vagy akinek énekeltem tüzes borom vagy talizmánom kardom vagy és növő virágom arcodra roppant láng tapad nem csitítod a vágyadat tollamban tinta vagy fekete-kék karmod éjente rongyosra tép hűséged örök így másé lehet szép neved és lágy mindened öled habja elborít asszonykarod megszorít csak álmodtam hogy halott vagyok hogy [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Őri István: Találkozás

Nem megfoghatatlan ködös alakok nem átlátszatlan homályos ablakok nem kimondott elhaló szavak nem semmibe tűnő boldog pillanat hanem kezed, mely kezemhez érkezett élő-meleg, puha-örök nem lángolás nem tűz – apró örömök nem kérdések, nem beszélgetés végtelen mosolyok csillogó szemek együtt ébredés mámorító illatok – ami te vagy, s ‘mi én vagyok nem ígéretek, csak napok, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Hervay Gizella: Aki az asztalt kigondolta…

Aki az asztalt kigondolta, nemcsak enni akart rajta. Nagyon hontalan lehetett, egész világnak terített. Nem jutott tányér térdire, könyökölt hát a semmibe. S ahogy a semmibe könyökölt, eszébe jutott egy fatönk. Gondolatban rákönyökölt, alátámasztotta a tönk. Megtámasztotta életét, teli tányért s asztalt remélt. Asztalt, terített szavakat: “Ülj le, érezd otthon magad!” Egy deszkalap, valami láb, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Varró Dániel: Unalmas őszi vers az únalomról

Egyszer kábé este hatkor, hűs, borongós őszi nap volt, vert avart sodort a nyirkos, őszi szél az útakon, ültem elmerengve hosszan, s látom ám, hogy bent a koszban hosszú árnyak szárnya moccan fönt az egyik bútoron, fölkavart por, hollóforma ronda, súlyos únalom, s rémisztő volt? Hú nagyon! „Bocs, de nincs időm momentán – mondtam perceim [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Radnóti Miklós: November

Megjött a fagy, sikolt a ház falán, a holtak foga koccan. Hallani. S zizegnek fönn a száraz, barna fán vadmirtuszok kis ősz bozontjai. Egy kuvik jóslatát hullatja rám; félek? Nem is félek talán.

Egész bejegyzés elolvasása »

Csorba Győző: Télalkony

Csápjaival kitapint kása-sötétbe a fény, fák csupasz ága legyint fázva az éj peremén. Dér az eperlevelen pislog a sok kicsi tő jobb, ugye jobb idebenn, tombol a késes idő.

Egész bejegyzés elolvasása »