Ady Endre: Halottak napján

Halottja van mindannyiunknak, hisz percről-percre temetünk, vesztett remény mindenik percünk és gyászmenet az életünk. Sírhantolunk, gyászolunk mindig, temetkező szolgák vagyunk! – Dobjuk el a tettető álcát: ma gyásznap van, ma sírhatunk! Annyi nyomor, annyi szenny, vétek undorít meg e sárgolyón… Hulló levélt hányszor feledtet a megváltó, a gyilkos ón!… Óh, hányszor kell a sírra néznünk, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Hollós Korvin Lajos: Csonka vers (Holt katonák balladája)

Kezdtem ezt a verset én, tavaly május elején, idén lett csak készen, idén sem egészen. Címe az volt: életem, s kihúztam, mert félszegen sántikált a címe, minden lába ríme. Újra kezdtem, s ezalatt félesztendő leszaladt, de az égre nézve alig vettem észre. Az égen egy felhő szállt, s az a felhő nem is szállt, lebegett [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Baranyi Ferenc: Egyszerű

Oly egyszerű ez: ha elvesztelek – belepusztulok. Bármi lesz veled: autó üt el, cserép zuhan le rád, vagy ravatalod lesz a betegágy – én utánad halok, nincs más utam. A sorsomat kezelni egymagam már túlontúl önállótlan vagyok, élek, ha élsz – s ha meghalsz, meghalok. Oly egyszerű ez. Semmi komplikált nincs abban, hogy csakis harmóniát [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Ágh István: Sárgában, feketében

Ne szállj le fekete madár a sárga lombú fára november van, legyél hazám fekete polgára, fölosztottam a temetőket síronként más az ára. Figyellek fekete madár, mert te rám nem figyelgetsz, rászállsz a sárga lombú fára. Cigarettázom, eszem, megfigyellek, ráköhögök ingem gallérjára. Megyek a gyászmenetbe, fekete feketéhez, hazám fekete polgárai halottak nemsokára, mint ama fényképészhez, megyek [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Faludy György: Óda a magyar nyelvhez

Most, hogy szobámban ér az est setétje, te jutsz eszembe, Szent Gellért cselédje, s ajkad, melyről az esti fák alól először szólt az ének magyarul. Arcod tatár emléke már ködös, de titkunk itt e földön még közös s a te dalod zsong minden idegemben itt, idegenben. Magyar nyelv! Vándorutakon kísérőm, sértett gőgömben értőm és kísértőm, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Dsida Jenő: Nyáréjszaka

Tüzes, forró szeszéllyel meglep és fáj az éjjel. Búsul a kerti hársfa; mert nincsen néki társa. Egy bőregérke csendes, lágy nesszel, ringva repdes. Egy távol ablak lomha vággyal néz ablakomba, s házunk megindul arra bujkálva, port kavarva, s a házak mind kigyúlt, vak csókokkal összebújnak, és zúgva sír a hársfa, mert nincsen néki társa. Az [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Jobbágy Károly: Mondják, a Himnuszt énekelték

Mondják, a Himnuszt énekelték, úgy indultak a puskatűznek, s a könnygáz, meg a tűzzel telt ég sem riasztotta vissza őket. Csorgott a könnyük. Talán sírtak. Csorgott a vérük. Belehaltak. Diákok voltak. S ők csinálták a dicsőséges forradalmat!

Egész bejegyzés elolvasása »

Tóth Árpád: Már vége

Már vége, nézd, a messze ég fáradt szinekben ég, szederjes színre vált a domb, és árnydarabbá állt a lomb. A tó, körül sötét keret, tragikus tükörré mered. Ó, megvetem most az utat, mely elmegy, vándorol, kutat, kígyózik, nyúlik, átoson erdőn, falun és városon. Állj! Az árnyban magad is árnyra válj! Nézd, csillogó fénypontokat az esti [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

József Attila: Jaj, majdnem…

Jaj, majdnem szétfeszít a szerelem. Jaj, majdnem összenyom a félelem. Egy ölelésben, asszonyok, ki halna meg velem? Oly gyors a nyaram s lassú a telem – az ősz kockája kit mutat nekem? A lesi-csősz idő elől ki szállna el velem? Csillagok rácsa csillog az egen: ilyen pincében tart az értelem! A mindenséget, asszonyok, ki vetné [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Kovács Ákos: Őszi tájkép

Egy levél a földre hull, lassan már alkonyul és nemsokára az őszi tájra sötétség borul. Még bágyadtan int a Nap, a tékozló sugarak emlékekből, képzeletből elém rajzolnak. Az arcod felragyog, mint egy őszi tájkép, ahogy újra felnevetsz. Csupa arany és bíbor minden árnyék. Ilyen gyönyörű nem lehetsz! A lusta Nap tavaszt ígér, tavaszt ígér, nyarat [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Fecske Csaba: Virrasztó szívvel

Domb a fejemalja, éggel takarózom, könnyem gyöngye fénylik itt minden bozóton. Hajnalban ha fázom, alszom hát parázson, csillag hamujában melengetem hátam. Ingem mintha fénnyel varrt kökörcsin volna: tapintása bársony, fényes Hold a gombja. Utak szalagával kötözöm a tájat, mesékből jött szókkal sebesítem számat. Derek rühét kéne őszökről vakarni, építeni lángot, sebet behavazni. Mindörökig élni fenn [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Juhász Gyula: Október

A fény arannyal öntözi még a szőke akác levelét, de ez a fény, megérzem én, már októberi fény. Az alkony lila fátyla alatt tarka tehenek hada halad, vígan elbődül, hisz haza tart, de ez már őszi csapat. A kertben tarkán égő színek, virágok, dúsan vérző szívek, rajtuk az este harmata ring, de ez már őszi [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Garai Gábor: Őszi kert

Gyanakvó cinke-nesz. Avartűz, borveres. Zord ágak rácsa közt madártoll lengedez. Hűvösen csüng a nap. Szívedben nincs harag? Megáradt kert fölött fénypávák szállanak. Fénypávák: kék-lila krizantém, dália lángszirmát tördelő örvényben hullik a fénypáva. – Bőg a szél, szívenlőtt hárslevél, búcsúzz: a kert alatt fegyverben áll a tél.

Egész bejegyzés elolvasása »

Reményik Sándor: A te akaratod…

Teljesüljön a Te akaratod: a Miatyánkból ezt tudom már csak. Bimbóban nem marad meg a virág, és visszafele nem foly a patak. Teljesüljön a Te akaratod: be fölösleges minden más beszéd… Az én kezem, e vézna, gyönge kéz hogy tartaná fel az Isten kezét? Minden léleknek csak egy útja van és csak ezen az egy [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Ady Endre: Október 6.

Őszi napok mosolygása, őszi rózsa hervadása, őszi szélnek bús keserve egy-egy könny e szentelt helyre, hol megváltott- hősi áron – becsületet, dicsőséget az aradi tizenhárom. Az aradi Golgotára ráragyog a nap sugára, oda hull az őszi rózsa, hulló levél búcsú csókja: bánat sír a száraz ágon, ott alussza csendes álmát az aradi tizenhárom. Őszi napnak [...]

Egész bejegyzés elolvasása »