Kedves a tavasz, jó a nyár,
ki tárt kehellyel magra vár,
s a szél, a szelídült betyár
selyem topánban súgva jár.De édesebb az őszi est:
mint ért gerezd, úgy zsong a test.
Szüreti vért szűr a határ,
legédesebb az esti pár.Ó esti illat, őszi kéj,
szívem zengő serleg, zenélj.
Búcsús örömmel szerteszét
ontsad dalos nyarad delét.A nyár már elég régen áll,
a csattanó fürt kiabál:
Hamvadó piros lomb között
Vetkezd le, nyár, dús köntösöd.Ringj bíbor égen meztelen
és lágyan, érten, nesztelené
feletted, halk felleg halad,
a sors ölébe ejtsd magad.Halljad én mézem, kedvesem
alkonyízű szerelmesem,
koccintsunk össze két szívet
egy tüzeset, egy részeget.Ért kérés, teljesült fohász
magba szökkenő őszi nász
zamatos, sűrű halk öröm…
hörpintsd föl szívem, s eltöröm.
