Illyés Gyula: Szerelem

Mint egy dalba, dalba, úgy burkolom magam szerelmedbe és úgy sodortatom magam. Nevetve fordulok, ha egy-egy szögleten rámront az izmos szél, birkózni kezd velem. Lépek mint részeges, kit egy dallam visz és aki köré a bor egy régi nyárt igéz, nem állanék meg, ha tekintetemtől e hófedte hársfasor rügyezni kezdene. Járok habok gyanánt futó finom [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Kalász Márton: Hozhat a vonat

Remélem, még kicsit messze leszel, amíg e verset én befejezem, s elmondom benne, vetkezve szemérmem, kibujva szabdalt indulatomból, s nem inkább magamnak, hanem neked, hogy szeretlek, fönnhangon – ezt a szót utolérni, tettenérni még, tudod-e nehezebb bennem, mint apádnak rég a tolvaj vadat volt őszéji mezőn; de kimondtam, megfogtam! S hozhat bátran a vonat anyádtól, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Nadányi Zoltán: Láz

De jó, hogy jöttél, drága. Soha jobbkor. Lázam van és ezt nem gyógyítja doktor. Szörnyűk az éjszakáim. Iszonyú hullámok jönnek, véres uszonyú halak úszkálnak. És még rosszabb ébren. Akkor a láz dörömböl, mint a dob, tép, mint a tigris, ide-oda dob. Nem ismerek meg senkit és nem értem senkinek a szavát. Csak a tiédet. Lázam [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Lesznai Anna: Szüreti kis nóta

Kedves a tavasz, jó a nyár, ki tárt kehellyel magra vár, s a szél, a szelídült betyár selyem topánban súgva jár. De édesebb az őszi est: mint ért gerezd, úgy zsong a test. Szüreti vért szűr a határ, legédesebb az esti pár. Ó esti illat, őszi kéj, szívem zengő serleg, zenélj. Búcsús örömmel szerteszét ontsad [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Jókai Mór: Életphilosophia

Minthogy mostan a legjobb rend egymással beszélni per kend, tudós, avagy tudatlan szent, ide hallgasson tehát kend. Hogy ha már egyszer odabent a kályhapadon ülhet kend: mást, a ki még meg nem pihent oda se is eresszen kend, jól megnagyságoljon mindent, a kit nagy urnak talál kend, annak kiabáljon éljent, kitől maga is élhet kend. [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Dsida Jenő: Szonett

E ködvilágban képe csöndben, árván csüng kis szobámban, a szemembe fészkelt sápadt falon és néha néma vészjelt küldöz szemével, két kezét kitárván. Csak gyönge nő. Ruhája oly szegény. Szelt kenyere száraz. Életem határán halkan legel: kis gyapjas, tiszta bárány. Kis ágya deszka: durva és fűrészelt. Ám egy napon kitárul majd a porta, elhagyja őt a [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Ady Endre: A szememet csókold

Inségemből hozzád fohászkodom sírással, akarod, hogy jó legyek: a szememet csókold, hadd lássam a mélyben az elásott kincseket. Álomban szegődött hozzánk és kék lángokkal lobogott a szent arany. Te adtad az álmot. Merre az arany-mély? Mutasd meg, hogy merre van. Ha meg nem találjuk, ha csak fázva didergünk: lesz-e nekünk szent napunk? A szememet csókold, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Magyar népdal: Tavaszi szél (Holdviola)

Tavaszi szél vizet áraszt, Virágom, Virágom! Minden madár társat választ, Virágom, Virágom! Hát én immár kit válasszak, Virágom, Virágom? Te engemet, én tégedet, Virágom, Virágom! Zöld pántlika, könnyű gúnya, Virágom, Virágom! Mert azt a szél könnyen fújja, Virágom, Virágom! Szemedben keresem a végtelen óceánt, bársony hullámaiban szived dallamát. Távoli vizeken, távoli hegyeken, tengernyi szerelem szomorú [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Kosztolányi Dezső: Szeptember elején

A hoszú, néma, mozdulatlan ősz aranyköpenybe fekszik nyári, dús játékai közt, megvert Dárius, és nem reméli már, hogy újra győz. Köröskörül bíbor gyümölcse ég, s nem várja, hogy a kedvét töltse még, a csönd, a szél, a fázó-zöldes ég, fülébe súg, elég volt már, elég, s ő bólogat, mert tudja-tudja rég, hogy ez az élet, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Geisz László: Őszi vers

Ősz kószál a dombokon, rozsdabarna lombokon szellő lebben, ringató. Búcsúzik a nyárutó. Fényevesztett subáját, fák lehullott ruháját fújja a szél, táncra kél. Hajnaltájban jő a dér. Hordóban a hegy leve, már pihenni kellene. Meg is tenném, nem lehet. Meg kell várni a telet. Fél árbócon lóg a nap, gólyák szárnyat bontanak. Eső koppan, hallgatom, őszre [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Adamis Anna: Szeress nagyon (LGT)

Megrázta vad haját a nyár, sikítva elszaladt, a szép csodának vége már, de megtaláltalak, gondold meg, és szeress nagyon, ó, szeress nagyon, ó, ezt akarom, ez az, ami kéne, ez az, ami kéne. Ha várlak téged úgy érzem, egy éve várok már, ha nézlek téged, úgy kérem, vigyázz nagyon rám, gondold meg, és szeress nagyon, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Zelk Zoltán: Nem emlékszem

Mit is akartam mondani? Soha még olyan fontosat, olyant, amitől az utak, az utcák meg a téli kertek, a kertek meg a madarak, olyant, amitől… Nem emlékszem, csak arra, hogy a hóesésben az utak, kertek, madarak… Pedig soha még oly szépet, soha még olyan fontosat…

Egész bejegyzés elolvasása »