Magyar népdal: Szivárvány havasán (Holdviola)

Szivárvány havasán felnőtt liliomszál nem szereti helyét, el akar bujdosni. Ki kell onnat venni, s új helybe kell tenni. Ki kell onnat venni, s új helybe kell tenni. Apámért s anyámért mit nem cselekednék, tengernek habját kanállal lemerném! Tenger fenekiből gyöngyszemeket szednék, és a rózsámnak gyöngykoszorút kötnék.

Egész bejegyzés elolvasása »

Szabó Magda: Dal az apámról

A világ harminc lépés, ott végződik a föld, ahol a kertnek vége, a kapuja előtt. Mi túlmaradt a kerten, rég beszőtte a pók, a múltat és várost, és minden kinnlakót. A lépte egyre lassabb, kísérik évszakok; feléje sárga almát hatvahét ősz dobott. Csak a kerttel beszélget, a kertet ismeri, az újszülött palánták felelgetnek neki. Ha [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Móra Ferenc: Rózsák mellé

Ha én lehetnék az idő, de jó is lenne néked! én téged, szépséges szivem, szépséged teljességiben jaj, hogy megőrzenélek! Ha én lehetnék az idő, fejed fölött megállnák, hogy nyarad sohse múljon el, hogy hozzád sohse jusson el az ősz, a tél, az árnyék. Ha én lehetnék az idő, virág virágra kelne, ahol a lábad földet [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Maczkó Edit: Átváltozás

Nap tüze perzsel, dőzsöl a tájon, tűz-zivatar van az ég peremén, vérpirosan süt, pusztít e nyáron, – gazdátlan fészek a fák hegyén. Félszárnyú gólya hervad a földön, – eleség után indult talán -, ez lett a veszte, szikkadt göröngyön. Síri csend feszül a ház falán. Füstszínű fellegek kúsznak az égen, eltévedt szellő tolja magán, kalászban [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Cseh Tamás: A képzelet szálfái közt

A képzelet szálfái közt, a tények bozótjában kicsike gyermek elszalad, a gyermek elszalad. Ülnek a hűvös csillagon valakik, s nézik ezt. Tények és képzelet között a gyermek hogy szalad. Ülnek a hűvös csillagon, nézik a hűvös istenek, kicsike gyermek elszalad, képzelet szálfái közt. Meg a tények bozótjában fut el a kisgyerek, nézik a hűvös istenek: [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Kányádi Sándor: Gyermekkor

Hóharmaton mezítláb jártam, ólmos esőben bőrig áztam; éjjel az erdőn, félelmemben, hol sírtam, hol meg énekeltem. S mindez úgy tűnik – most, hogy emlék -, mintha egy tisztás szélén mennék fütyörészve, hol alkonyatkor őzek ittak ezüst patakból.

Egész bejegyzés elolvasása »

Garai Gábor: Nem vagyonra…

Nem vagyonra gyűjtök – időre, hogy kószálhassak szabadon ez idei, s talán jövőre már járhatatlan tájakon. Örömömben – ameddig élek – az osztozhat csak, akinek így kellek, ki felezi vélem oszthatatlan perceimet; Bánatomban csak az talál meg, kit leigáz a pillanat, s úgy szakad rá, mint az ítélet, hogy alig kelt, – s már hull [...]

Egész bejegyzés elolvasása »