Kányádi Sándor: Viseltes szókkal

vannak vidékek ahol a szerelem
akár a harmat az árnyékos helyen
tavasztól őszig őrizgeti magát
szerény hasonlat de illik rám s terád
félszeg is mint az iménti asszonánc
de időt-jelző mint arcunkon a ránc
vannak vidékek ahová nehezen
vagy el sem ér a környezetvédelem
kimossák sóid kasza is fenyeget
csupán a harmat táplálja gyökered
tisztások széle északos vízmosás
ha annak vennéd hát legyen vallomás
vannak [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Kovács Ákos: Az éj felén túl

ülök a csönd hideg kövén
a sötétség méri a perceket
nem csodálkozom ítéletén
hogy boldognak lennem nem lehet
az éj felén túlról ha visszanézek
látom kezemre könny csorog
és bőröd illatát idézem
mint majd engem idéznek a verssorok
arcod nem az én párnám nyomja
gazdád legeltet tűző napon
bomlott vagyok: az eredet bolondja
vágtatnék váltott szavakon
hozzád aki anya és angyal
fájdalmas dísz a [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Falcsik Mari: Arcképe kölyökkutya korából

másutt hol is ülhettem volna
megint az örök Duna-parton
ültem képem a szélbe tolva
a vizes korláton s kitartón
lestem rakparti görbe torzó
hogy a nyüzsgő buszállomáson
egy pad: mintha feltört koporsó
s hogy a sok egymást érő lábnyom
között a pad körüli sárban
ázik az orbáncfű virága -
no lám a maga műfajában
nyár volt ez is: virágos sárga
igen nyár volt: a legutolsó
a maga szörnyű [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

József Attila: Nem tud úgy szeretni

Nem tud úgy szeretni a világon senki,
mint az édesanyám tud engem szeretni.
Akármit kivántam megtette egy szóra,
még a csillagot is reám rakta volna.
Mikor a faluban iskolába jártam,
rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.
El nem tűrte volna ő azt semmi áron,
hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.
Éjjel – nappal őrzött mikor beteg voltam,
magát nem kimélte, csak értem aggódott.
Mikor felgyógyultam, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Reményik Sándor: Kagyló

Én itt vagyok, akarva, nem akarva,
a végtelen vetett a véges partra.
Fekszem aléltan a sivár fövenyben
és az óceán himnuszait zengem.
Anyám, a tenger apadt, s itt hagyott,
kinek mi köze hozzá, ki vagyok?
Gazdátlan, üres ház, mire se jó,
csak eldobni, vagy eltörni való.
Apály s dagály közt, így, időm múlván,
várom, míg értem visszatér a hullám.
Nekem nem hazám e kietlen part,
de [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Szabó Lőrinc: Nyár

Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák. Szél.
Méh döng. Gyík vár.
Pók ring. Légy száll.
Jó itt. Nincs más
csak a kis ház.
Kint csönd és fény.
Bent te meg én.

Egész bejegyzés elolvasása »

Gyurkovics Tibor: Minden levél

Minden levél és minden alkonyat
neked babuskál, neked tartogat.
A föllobogó fényes nyári tűz
forróságával az ajkadba űz.
Szádba, szívedbe, fogaid közé:
örömmé égjek, váljak derűvé.
Neked emel az ég fölé a táj:
örömmé érik bennem a határ,
hogy fölragyogjak neked mint a nap
neked tartogat minden alkonyat,
neked babuskál mindegyik levél,
amely szerelmes ujjaidhoz ér,
ha végül végig egy leszek veled:
szerelem-nyár, szerelem-őrület
láng legyen testünk és láng [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Lesznai Anna: Nyári nap

Párom ma jön, ajándokul
bibor szerelmet hoz nekem,
s hogy édesb legyen benne bíznom,
messziről jön és idegen.
Ugy-e azért késtél soká,
hogy harmatos kín hamva lepjen,
hogy nyári napok forró lázán,
mézzé vált vágy verje ki testem.
Csudálkozva nézem karom,
mint hajlik ölelésre íve,
mély gyökerű gyönyörök íze,
gyülemlik csókká ajkamon.
Bő fényözön csurog a kerten,
sok ízzó kelyhű tárt virág,
én és a kéklő szilvafák
állunk, várunk napfénykeverten.
Nem [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Imre Flóra: Megtelt idő

hogy megtelt az idő, mióta
te meg én, mióta ketten
várunk itt a szabadítóra
forrongva, fájva, tehetetlen
micsoda töménységű izzás
kívül belül torlódik, árad
egyszerre szinte körülindáz
ezer ága egy új világnak
mennyire zsúfolt lett a testem
foghatatlan érzékletekkel
mégis, valami pontos rendszer
váza dereng fel a jelekben
keveset alszom
mennyiféle fáradtság láza részegít
mennyi élet összefüggése
kínálja hívó érveit
mivé leszek, változik arcom
ujjaimban növekszik az erő
meddig hatványozhatja
folyton-érő magát ez az [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Zelk Zoltán: Sirály

Vak szemgödör. Halott sirály.
Kiholt a tenger: medre már
vak szemgödör. Halott sirály
lelke vijjogva visszaszáll.
Megyek az utcán sehova.
Megyek se ide, se oda.
De jön talán a villamos,
mely téged végre visszahoz.
Hát állok itt, hát várlak itt.
Nyitja, becsukja szárnyait
a tél, a nyár. Borul. Ragyog.
Fű voltam, mostan sár vagyok.
Sár voltam, mostan zuzmara.
Nem jössz haza? Nem jössz haza?
Hallod, rámszólnak: Kire vár?
már ezer [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Illyés Gyula: Oly időben éltem…

Oly időben éltem, mikor halványodtak a királyok,
hátráltak, hátráltak s hirtelen porrá estek;
a lármás hegyhatárról ingatag füst kóválygott,
ott vesztek sorra mind, nem sajnáltam őket.
Kezem hátul kulcsolva botomra nehezedtem.
Felettem évek úsztak mint fellegek oly gyorsan.
Estékre emlékszem, amikor várakoztam, s mikor körülöttem
a táj horpadni látszott, mint tenger gyors fuvalomban.
A táj, a városok, a zsarnokok szobrai,
oly esendő volt mindez, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Falu Tamás: Vakvágány

Mint teherkocsi, melyet
ide-oda tolatnak,
ugy löködik az embert
végén a nagy vonatnak.
Taszitják erre-arra,
lökik előre-hátra,
kiguritják kegyetlen
egy messze vakvágányra.
S marad a vakvágányon
kitaszitva, kilökve,
elfeledkeznek róla
és ott marad örökre.
Ottmarad hóban, vizben
télben, nyárban, tavaszban,
mig közelben vad gyorsok
hasitó füttye harsan.
Lassan megeszi rozsda,
nincs hangja, hogy beszéljen,
csak kerekei elé
álmodik sint az éjben.

Egész bejegyzés elolvasása »

Garai Gábor: Tündökölve

Júniusi mocskos esőben
ázott a táj, ázott a táj;
azt hitte a frissen kibomlott
málnavirág, már őszre jár.
Fuldokolt a víztől a zöld rét,
majd kibuggyantak a kutak;
az utak szélén a csigák is
fejükre húzták házukat.
És vinnyogtak a villany-drótok,
veszettül csattogott a szél;
egymásba omlottak a felhők,
vergődött a fán a levél.
S fölragyogott egyszerre minden –
megváltotta egy pillanat:
ők ketten jöttek tündökölve
a föld fölött, az [...]

Egész bejegyzés elolvasása »