Kányádi Sándor: Viseltes szókkal

vannak vidékek ahol a szerelem akár a harmat az árnyékos helyen tavasztól őszig őrizgeti magát szerény hasonlat de illik rám s terád félszeg is mint az iménti asszonánc de időt-jelző mint arcunkon a ránc vannak vidékek ahová nehezen vagy el sem ér a környezetvédelem kimossák sóid kasza is fenyeget csupán a harmat táplálja gyökered tisztások [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Kovács Ákos: Az éj felén túl

ülök a csönd hideg kövén a sötétség méri a perceket nem csodálkozom ítéletén hogy boldognak lennem nem lehet az éj felén túlról ha visszanézek látom kezemre könny csorog és bőröd illatát idézem mint majd engem idéznek a verssorok arcod nem az én párnám nyomja gazdád legeltet tűző napon bomlott vagyok: az eredet bolondja vágtatnék váltott [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Falcsik Mari: Arcképe kölyökkutya korából

másutt hol is ülhettem volna megint az örök Duna-parton ültem képem a szélbe tolva a vizes korláton s kitartón lestem rakparti görbe torzó hogy a nyüzsgő buszállomáson egy pad: mintha feltört koporsó s hogy a sok egymást érő lábnyom között a pad körüli sárban ázik az orbáncfű virága – no lám a maga műfajában nyár [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

József Attila: Nem tud úgy szeretni

Nem tud úgy szeretni a világon senki, mint az édesanyám tud engem szeretni. Akármit kivántam megtette egy szóra, még a csillagot is reám rakta volna. Mikor a faluban iskolába jártam, rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam. El nem tűrte volna ő azt semmi áron, hogy valaki nálam szebb ruhába járjon. Éjjel – nappal őrzött mikor [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Reményik Sándor: Kagyló

Én itt vagyok, akarva, nem akarva, a végtelen vetett a véges partra. Fekszem aléltan a sivár fövenyben és az óceán himnuszait zengem. Anyám, a tenger apadt, s itt hagyott, kinek mi köze hozzá, ki vagyok? Gazdátlan, üres ház, mire se jó, csak eldobni, vagy eltörni való. Apály s dagály közt, így, időm múlván, várom, míg [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Szabó Lőrinc: Nyár

Nyár. Kert. Csönd. Dél. Ég. Föld. Fák. Szél. Méh döng. Gyík vár. Pók ring. Légy száll. Jó itt. Nincs más csak a kis ház. Kint csönd és fény. Bent te meg én.

Egész bejegyzés elolvasása »

Gyurkovics Tibor: Minden levél

Minden levél és minden alkonyat neked babuskál, neked tartogat. A föllobogó fényes nyári tűz forróságával az ajkadba űz. Szádba, szívedbe, fogaid közé: örömmé égjek, váljak derűvé. Neked emel az ég fölé a táj: örömmé érik bennem a határ, hogy fölragyogjak neked mint a nap neked tartogat minden alkonyat, neked babuskál mindegyik levél, amely szerelmes ujjaidhoz [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Lesznai Anna: Nyári nap

Párom ma jön, ajándokul bibor szerelmet hoz nekem, s hogy édesb legyen benne bíznom, messziről jön és idegen. Ugy-e azért késtél soká, hogy harmatos kín hamva lepjen, hogy nyári napok forró lázán, mézzé vált vágy verje ki testem. Csudálkozva nézem karom, mint hajlik ölelésre íve, mély gyökerű gyönyörök íze, gyülemlik csókká ajkamon. Bő fényözön csurog [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Imre Flóra: Megtelt idő

hogy megtelt az idő, mióta te meg én, mióta ketten várunk itt a szabadítóra forrongva, fájva, tehetetlen micsoda töménységű izzás kívül belül torlódik, árad egyszerre szinte körülindáz ezer ága egy új világnak mennyire zsúfolt lett a testem foghatatlan érzékletekkel mégis, valami pontos rendszer váza dereng fel a jelekben keveset alszom mennyiféle fáradtság láza részegít mennyi [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Zelk Zoltán: Sirály

Vak szemgödör. Halott sirály. Kiholt a tenger: medre már vak szemgödör. Halott sirály lelke vijjogva visszaszáll. Megyek az utcán sehova. Megyek se ide, se oda. De jön talán a villamos, mely téged végre visszahoz. Hát állok itt, hát várlak itt. Nyitja, becsukja szárnyait a tél, a nyár. Borul. Ragyog. Fű voltam, mostan sár vagyok. Sár [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Illyés Gyula: Oly időben éltem…

Oly időben éltem, mikor halványodtak a királyok, hátráltak, hátráltak s hirtelen porrá estek; a lármás hegyhatárról ingatag füst kóválygott, ott vesztek sorra mind, nem sajnáltam őket. Kezem hátul kulcsolva botomra nehezedtem. Felettem évek úsztak mint fellegek oly gyorsan. Estékre emlékszem, amikor várakoztam, s mikor körülöttem a táj horpadni látszott, mint tenger gyors fuvalomban. A táj, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Falu Tamás: Vakvágány

Mint teherkocsi, melyet ide-oda tolatnak, ugy löködik az embert végén a nagy vonatnak. Taszitják erre-arra, lökik előre-hátra, kiguritják kegyetlen egy messze vakvágányra. S marad a vakvágányon kitaszitva, kilökve, elfeledkeznek róla és ott marad örökre. Ottmarad hóban, vizben télben, nyárban, tavaszban, mig közelben vad gyorsok hasitó füttye harsan. Lassan megeszi rozsda, nincs hangja, hogy beszéljen, csak [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Garai Gábor: Tündökölve

Júniusi mocskos esőben ázott a táj, ázott a táj; azt hitte a frissen kibomlott málnavirág, már őszre jár. Fuldokolt a víztől a zöld rét, majd kibuggyantak a kutak; az utak szélén a csigák is fejükre húzták házukat. És vinnyogtak a villany-drótok, veszettül csattogott a szél; egymásba omlottak a felhők, vergődött a fán a levél. S [...]

Egész bejegyzés elolvasása »