Eső esik. Fölszárad. Nap süt. Ló nyerít.
Nézd a világ apró rebbenéseit.Egy műhely mélyén lámpa ég, macska nyávog,
vihogva varrnak felhőskörmü lányok.Uborkát esznek. Harsan. S csattog az olló.
Felejtik, hogy hétfő s kedd oly hasonló.A sarkon túl egy illatszerárus árul,
a hitvesét is ismerem szagárul.Elődje vén volt már. Meghalt. S mint bárki mást,
csak elfeledték. Akár a gyökvonást.Feledni tudnak jól. A tegnapi halott
szíveikben mára szépen megfagyott.Egy ujságlap repül: most csákót hord a szél.
Költőt is feledtek. Ismerem. Még él.Még kávéházba jár. Látom hébe-korba,
sötét ruhája, válla csupa korpa.Mit írjak még e versben? Ejtsem el talán,
mint vén levelét a vetkező platán?Hisz úgyis elfelejtik. Semmi sem segít.
Nézd a világ apró rebbenéseit.
