Enyém vagy! Ahogy a tavasz,
meg az első verébcsipogás az enyém!
Meg az első szivárvány a tavaszban! Enyém vagy!
A pillám villámrebbenésivel foglak,
a vérem meleg verésivel viszlek,
az élet mégiscsak örök jogán: akarlak!
Hiába szaladsz el, mint nyuszi a róka elől!
Hiába tekintesz a kalapomra a szemem helyett!
A világon minden hiába!
A bicska kinyílhat a bordám között!
A villám lesujthat! Az isten büntethet!
Örökre, az én örökkévalóságomig, addig,
amíg a csillag lehull, a nóta elszáll
s a tele pohárbor kicsordul: az enyém vagy!
Hallod-e? Szeretlek!
Én is SZERETLEK!