Tóth Árpád: Szeretsz?

Szeretsz? Mért sírod el magad, mikor suttogva mondod, s ezek a kicsi finomka dombok mért játszanak földrengést az ujjaim alatt? Szeretsz? Nézd, zavart, ijedt mosolyomon át most megérezheted, ha akarod, hogy meghatódtam, hogy sírok bévűl, hogy friss lombkoronák zúgása csapta meg egyszerre a fülem, s hogy mit daccal és gőggel zártam kívűlem, most újra betör [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Jankovich Ferenc: Csend van

Csend van, hallgat a ház, leszállt az este végre. Két szál könnyed akác füstöl bodrot az égre. Törzsükből lobogó szárnyakon száll a sötét. Két szál fánk a fogyó holdban lassan elég. Melegen száll föl a csend, benne tücsök szava sercen, hideg kezét odafent megmelegiti az Isten.

Egész bejegyzés elolvasása »

Vas István: Minden jelben

Minden jelben tegnap óta csak te vagy. Uj dalomnak ringatója csak te vagy. Reggel, délben, alkonyatkor néztelek és most minden gyöngyszem-óra csak te vagy. Leng szivemben rózsakendőd, kék ruhád; csillag hull sötét folyóba: csak te vagy. A virágok szép nevére megtanitsz: kosbor, bükköny, mályvarózsa csak te vagy. Bőröd, ajkad, lélekzésed boldog íz: életemnek fűszersója csak [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Radnóti Miklós: Eső esik, fölszárad

Eső esik. Fölszárad. Nap süt. Ló nyerít. Nézd a világ apró rebbenéseit. Egy műhely mélyén lámpa ég, macska nyávog, vihogva varrnak felhőskörmü lányok. Uborkát esznek. Harsan. S csattog az olló. Felejtik, hogy hétfő s kedd oly hasonló. A sarkon túl egy illatszerárus árul, a hitvesét is ismerem szagárul. Elődje vén volt már. Meghalt. S mint [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Tass József: Enyém vagy

Enyém vagy! Ahogy a tavasz, meg az első verébcsipogás az enyém! Meg az első szivárvány a tavaszban! Enyém vagy! A pillám villámrebbenésivel foglak, a vérem meleg verésivel viszlek, az élet mégiscsak örök jogán: akarlak! Hiába szaladsz el, mint nyuszi a róka elől! Hiába tekintesz a kalapomra a szemem helyett! A világon minden hiába! A bicska [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Hidas Antal: 50 év

Azóta visszafelé is nélküled nem tudom elképzelni az életet. Azóta visszafelé is te vagy az út, az igazság, az élet a vigasz. Se nélkülem, se nélküled nem tudnánk elviselni az életet. Annyi év után járj tovább velem te lángfosztottan is lángoló szerelem.

Egész bejegyzés elolvasása »

Hervay Gizella: Hazatérés

mert nem mindegy, hogy milyen úton jöttél máshová nem mehetsz csak ahol életrekelnek újra a holt diófák, kopár dombok, hegyek ahol másokért indulhatsz útra ahol közösség a szerelem az árvák elfulladó hangját vak kutak közt nem felejtheted csak azzal élhetsz, aki utadon járt aki ugyanúgy összerándul veled egy elhagyott sóhajtásért akinek nem vigasz a szerelem [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Rab Zsuzsa: De addig

De addig mennyi elfutó vonat, de addig mennyi vertszárnyú madár, de addig mennyi mázsás virradat, mennyi perzselt, koromszárnyú levél, de addig mennyi testté-lett hiány, és mennyi karrá-nem-lett ölelés, falakról visszapattant nevetés, mennyi sikongó mentőautó, mennyi gyűrt vánkos, gubanc takaró, mennyi nehéz kosár, hány temetés, mennyi betű, mennyi szívpercenés, hány nem és hány miért és hány [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Baranyi Ferenc: Hétköznapi istenhozzád

Nincs mit mondanom, nincs mit mondanod. Szemed jégvirág borítja, már mögé nem láthatok. Nincs mit mondanod, nincs mit mondanom. Párosan viselt magányunk súlya nem megosztva nyom: egészben a válladon, egészben a vállamon. Ne értsd félre, ha kereslek: rádtalálnom nem öröm, tűnt ölelés emlékétől únt öleléshez szököm. Varázsod szét így töröm. Válni kell. Önvédelemből hagylak el, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Lakatos István: Golgota

Nem tud, nem szabadul, fáj csillapíthatatlanul, ég szűnhetetlenül, nem alszik el, nem csendesül, nincs más, nincs kívüled, felrajzol az önkívület, szótlan, sötét szemek, ti szóbaönthetetlenek, tudom, többé soha ajkad elvérző mosolya, fáj szűnhetetlenül, vergődik, forr a szív belül, jól tudom, nem lehet, boldogtalan, sötét szemek, nem bír, nem szabadul, dörömböl irgalmatlanul, nem szabad szólnia, felhoz [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Erdélyi József: Esőcsepp

Szerettem nézni az esőt, hogy issza hő nyáron a föld, mint lázas száj, repedezett; szerettem, hogyha úgy esett, mintha vederből öntenék, villámlott és dörgött az ég, féltem, de ha eső esett, azt néznem olyan jólesett, hogy a viharral szembeszálltam, míg el nem állt, ajtóban álltam, s néztem az égi háborút, melyben a föld egy hadiút, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Beney Zsuzsa: Barokk szonett

Te magad voltál-e, akit szerettem gyáván, vadul – vagy a fénybe borult pillanatok láncán, ki elvonult triton-vontatta kocsiján, az isten? S mikor kő-mását a zúgó vizekben megismertem, s fölöttem kivirult az égi rózsa, majd lassan kihunyt kék égben fürödtem, vagy tengeredben? Rejtőzöl káprázatod csillagában, fény-szőtte, ágas-bogas éjszakában – te létedben élsz – végzetemben én. Ott [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Fodor András: Hajnali őrület

Egy tojáshéj világít értelmetlenül. A fák között égve maradt a lámpa. Körötte lepkék, szúnyogok, eget ostromló ostoba dalárda. A madarak, az őrült madarak az alsó csendet össze-vissza tépik. Érzékeimben minden, ami volt, s lehetett volna, visszarémlik. Egy kéz, egy váll, a pad kettős keresztje a tehetetlen űr partjára téve, és tarkómon az ajkakra húzó tenyerek [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Karinthy Frigyes: Együgyü mese

És kérem, a poéta egyszer egy lányba szeretett beléje, mivel szerinte a leánynak vulkán-tűz égett a szemébe. Mivel szerinte a szemébe május forró viharja égett, s fehér szoknyácskák suttogása töltötte bé a messzeséget. És nézte, messziről sokáig bolyongva eltünő nyomába, de szólni nem mert a leányhoz, és szólni nem tudott, hiába. Mert a leány előkelő [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Fodor András: Tested kenyerén

Hogy tested fehér kenyerét megosztottad velem, ne legyen adományod, ne legyen érdemem. Legyen eleve rendelés, a sors bocsánata, amiért a pusztulás elől kitérnünk nincs hova. Mert nem ott volt a kezdet, hogy megtaláltalak, te nyitottad ki értem magányosságodat, és nem lopás, nem önzés, ha magam rád fonom, bőrömön átparázslik minden tulajdonom. Míg ujjad fűzfarácsa tarkóm [...]

Egész bejegyzés elolvasása »