Devecseri Gábor: Szerelem

Ó, szép lehet az epedés; volt benne részem nem kevés, elérhetetlenért; s a teljesülés gyönyörű: vágy hal, s születik a derű; íly percet is megért szivem már sűrűn. De talán legszebb, ha játszik fény meg árny s a vágy már visszatért, pedig még el se szállt, s szelíd örökléttől ujjong e szív, mit megkap és [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Váci Mihály: Százhuszat verő szív

Szolgált a szerelem – szolgáltam én alázattal a szerelmet, s voltam olyan fagyokba vetett, mint a küszöbre rakott zabi gyermek. Öleltem, mint az utolsó görcs a szívet, szinte már könyörögve, és ugatott a szívem a magány ólja előtt, kúszva hiába-kapart küszöbökre. Jónást a cet: – magába zárt a test, ez az esetlen állat, átúszta velem [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Ágh István: Mint a többi estén

Olyan este, mint a többi, flörtök, flancok, csillagok, kapuk, falak, meg betörni való tükrök, ablakok, mint a többi estén, polcok, a cipőd sem változott, kötőid ma is kioldod, karodat lelógatod, máshová mész, mint a fáradt utolsó villamosok. 1978

Egész bejegyzés elolvasása »

Utassy József: Egy pillanat rögzítése

Szoknyád alá szalad a szél, csókolja combod, térded, s ott, ahol állsz, a járdaél föl-föltündöklik, és egy sereg csupaszem kis kavics sarud körül ragyog, örül, boldog most mind, hogy nézhet, les a kirakatablak is, mögötte rúzsok, krémek tolongnak, s gondolatban fut, fut, habosan fut feléd egy dundi babaszappan! Tündér ámulat vesz körül. S egy kisfiú [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Weöres Sándor: Valse triste

Hűvös és öreg az este. Remeg a venyige teste. Elhull a szüreti ének. Kuckóba bújnak a vének. Ködben a templom dombja, villog a torony gombja, gyors záporok sötéten szaladnak át a réten. Elhull a nyári ének, elbújnak már a vének, hüvös az árny, az este, csörög a cserje teste. Az ember szíve kivásik. Egyik nyár, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Garai Gábor: Valahogy adj erőt…

Valahogy adj erőt nekem, hogy ezt a két hetet kibírjam; mint vak kéz érdes lemezen, emlékeden dadog az ujjam. Tapogatózva keresek: – hol őriz belőled a város kézzelfogható érveket a lélek tapasztalatához. Ülök az asztal-szegleten, ahol ebédünk elfeleztük; most egy fél-szavad fölszedem, mint fél-pár elveszített kesztyűt. De te magad nem vagy sehol. És bűnöd sincs, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Zelk Zoltán: Vers a lehetről és a nem lehetről

A nem-lehetből, mondjad, még lehet másképp lehet, vagy már csak így lehet, hogy nem lehet más, csak a nem lehet? Kimondanám már, hogy isten veled, de fölsikolt bennem a nem lehet! mert hajad, orrod, szájad és szemed – mert az leszek, jaj, megint az leszek, az a csordából kimart, seblepett, kölyke-se-volt, nősténye-elveszett csikasz, ki nyugtot [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

László Noémi: Mintha el

Ma jégeső ver, holnap összeéget – ha hozzá túl közel jutok – a Nap. Már szemhunyás se kell, ismét egy évet magam mögött hagyok, és hamarabb felejtem el a fogyó holdakat, a tengerhez igyekvő zöld vizet, és elhiszem, hogy semmit sem hiszek, és belátom, hogy aki tud, az téved, mégis folyton rettegve tartalak karomban, mintha [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Rab Zsuzsa: Kívüled élek

Órák, napok jéghártyás ablaküvegét lehelgetem, hogy megláthassalak. Gyönyörű arcod tanulom utcán, sínek között, örök életveszélyben, nem tudom hova tartó villamosokon. Kívüled élek, olyan bátran, hogy abban már megláthatnád a vacogást, ha egyszer közelről szemügyre vennéd. De nem is ismersz. Én vagyok az, aki meg tudom szelidíteni szemöldököd egymást-maró kígyóit, aki nem félek, hogy összezúzódom fekete [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Váci Mihály: Semmi az egész

Várom, hogy visszatérj, szótlan szemembe nézz, mosolyogj szomorún: – Semmi az egész! Semmi az egész . Minden volt – ennyi lett! Vezess már haza engem. Szorítsd a kezemet. Éjjelenként majd néha, ha erősek leszünk, amit remélni kellene – arra emlékezünk.

Egész bejegyzés elolvasása »

Kaffka Margit: Közöny

Bús ködruhába, nézd leszáll az este. Gyötri a csendet fuldokló ütem, az óra… halld, amint ébredve – veszve, az összecsengést hasztalan keresve belehangzik a szavad, – s a szívem. Most, most!… Hogy biztat egyre, mindörökre, s előbbre egy lépést se jár az óra! – Nem érzed-é, hogy sorsunk odakötve a reszkető, ijedt kis mutatóra? Hagyd [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Takács Zsuzsa: Szív fölött medália

Hogy nem látlak többé, jól van így, nem fátyolozza a távolságot közeled, nessze van minden és hideg. Egyszer majd nevedre a számat elhúzom, egyszer majd csuklómmal az ablakot betöröm, s a tárgyak üres szeme szánalommal megtelik. Hogy nem látlak többé, jól van így.

Egész bejegyzés elolvasása »

B. Radó Lili: Vers varázsa vasárnap

Meleg kályha, régi karosszék mélye, vasárnap délután. Verset mondok magamban, szürcsölvén zengő ízét színes szavaknak s az édes mérget lassan szívemre szívom. Jaj, Kedves, újra élsz s én megint menekülőben! Mikor alszom, eszem, vagy beszélgetek vidáman, azt hiszem, szabad vagyok s magamé már egészen: Te jössz és szívemre ejted parancsoló kezed s én látod újra, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Anna Karenina: Miért?

-Mért? Azt kérdi: mért? Hisz tudja! Kell, hogy tudja! -Mért? Mért kínoz? Mért rémít meg? Mért jött újra? -Hogy kövessem mindig, bárhová megy! Ez lett a sorsom, bocsássa meg! -Sorsról beszél? Ha ön jó ember, felejtsen el, az égre kérem! -Túl sokat kér, hisz minden szavát, a mozdulatát is őrzi szívem! Nem feledem – sohase [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Kovács Ákos: Ébredj (Szent Márton köpenye)

Gyulladt testedre az éj leszáll, eső szakad szakadatlanul. A fehér csempék közt a tér sivár, felhőhad az égen felvonul. Az orvos jól beszél, a rímtelen közöny megdermeszt, bár nem is hallhatod. Görcsösen hiszem, hogy jön rád még öröm, ahogy beadja a komor oldatot Ébredj! Éledj! Ha fáj is, nyisd fel a szemedet! Mozdulj! Virradj! Máris, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »