Kosztolányi Dezső: Beszélő boldogság

Beszélni kell most énnekem. Szeretnek. Szeretnek engem, boldogság, hogy élek. Beszélni kell mindig, s nem embereknek, hogy vége már, eltűntek a veszélyek. Beszélni égnek, fáknak és ereknek, neked, ki nagy vagy, mint az űr, te lélek, s nincsen füled sem, látod, én eretnek, csupán neked, a semminek beszélek. S ki hajdanán lettél a fájdalomból, mely [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Tornai József: Azokban a boldog napokban

Egész bejegyzés elolvasása »

Szabó Lőrinc: Soha

S megint a gyepszegélyes homokút, aztán a tág kép, föl, a réten át, aztán, mint húsz évig, a sok virág, aztán a remény, hogy tán, éppen úgy, mint egykor, elém szalad: újra búg a gerle, szív suttog és minden ág: őt jelzi az édesedő világ (bár, mint a tavasz, az is szomorúbb: tudja, hogy játszik)… [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Szilágyi Szabolcs: Szőnyeg

Kötöttem, sodortam, fonalból fűztem, a szalag meghurkolva. Elkészültem. Remekmű, ím: pompás – csak Neki szőttem, irigy a sok takács mind körülöttem. Kívánlak, akarlak, mondd, honnan tudtam volna, szőnyeged véglegessé már más ember fonta, kérlek, csak tekints reá, miatta nem háltam, késő, sejlik a rost, szökik a cérna, – nincs már szál a szálban.

Egész bejegyzés elolvasása »

Pilinszky János: Levél

Szállást adtál, egy éjszakára megosztva párnád. Evangélium. Gyönyörű vagy. Semmit se értek. Csak jóság van, és nincsenek nemek. Újra és újra sírok. Nem miattad. Érted. Értem. Boldogok, akik sírnak. Szállást adtál egy éjszakára; megszálltál mindörökre.

Egész bejegyzés elolvasása »

Lesznai Anna: Ébredés

Éltem aluvó asszonyéltemet s testem nem volt más – minden nyarak teste – hajam a fáknak kúsza lombja volt, szívem a nappal leáldozott este. És nem volt más álomra nyílt szemem – hiába hajlott ködfejtő betükre – mint minden víznek és minden egeknek egymásba mélyedt magalátó tükre. Dús eremben télvégi harmat gyűlt meg, november hóban [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Falcsik Mari: Tél, szerelem

mi közöm volt nekem az efféle szálkás tusrajzokhoz a sárral összefagyott szalmatörekhez a bőrt húzó szívet szorító nagy hideghez a kínhoz – vagy csak a kemény kicsi gondhoz? nem vágytam én még átlátszó tavaszra se csak a nyár az a testre maszatolt csillogó ruha a kreolnak az a tömör sárgás bársonya a simuló vörös napselyem: [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Baranyi Ferenc: Az ébrenlét a bátorság

Éjfélkor a sötét belémlát, ilyenkor vallanak a némák, és a süketek dobhártyája beleremeg az éjszakába. Nem könnyű a magunkba-nézés, ítélőszékhez önidézés, jaj, gyáva vagy, megfutsz magadtól, ha ilyen éjszakán elalszol! Az ébrenlét a bátorság itt: lehurrogni lelked, ha ámít, rágondolni, amire nem mersz, akármilyen nehéz, keserves, büntetni magad röstellt könnyel, társ-nélküli, szegetlen csönddel, nézni, midőn [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Magyar népdal: Egyszer egy madárka (Holdviola)

Egyszer egy madárka hozzám kezdett járni, ablakaimra fészket kezdett rakni. A szegény ember észre akarta venni, a madárka fészkét le akarja venni. Szállj el, madár, szállj el idegen országba! Ott rakjál te fészket a babám ablakára. Ne félj, én is madár vagyok! Egy a fészkünk, egy a lelkünk, egy a szép hazánk. Ott rakjál te [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Illyés Gyula: Öt percre

Öt percre nem gondoltam rád. Be jó volt, istenem, öt percre tőrdöféstelen lélekzenem! Öt percre nem gondoltam rád. Milyen meglepetés: kiállt a sajgó szerelem, nem szúrt a kés, lazult a szorító marok, megállt a fulladás, elszállt a féltés, a gyanu, leszállt a láz. A megcsitult szív hogy csodálkozott. Való? Igaz? Nem vagy! Hiány vagy! Annyi [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

József Attila: Szerelmes vers

Hegyes fogakkal mard az ajkam, nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam, szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak. Harapj, harapj, vagy én haraplak. Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek, csak szép játék vagy, összetörlek, fényét veszem nagy, szép szemednek. – Ó nem tudom. Nagyon szeretlek. Úgy kéne sírni s zúg a vérem, hiába minden álszemérem, hiába minden. Ölbe kaplak: [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Radnóti Miklós: Hasonlatok

Olyan vagy, mint egy suttogó faág, ha rámhajolsz, s rejtelmes ízű vagy, olyan vagy, mint a mák, s akár a folyton gyűrűző idő, oly izgató vagy, s olyan megnyugtató, mint sír felett a kő, olyan vagy, mint egy vélem nőtt barát, s nem ismerem ma sem egészen még nehéz hajadnak illatát, és kék vagy olykor [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Hajnal Anna: Ma

Ez a ma a béke napja volt s a málnaízű csendé, a nap ma egész nap sütött s az est most hűvös szentély. Szívem ma csak a magamé, s egyedül lenni legszebb, pilláim alvó sásain elálmosul a könnycsepp.

Egész bejegyzés elolvasása »

József Attila: Elmaradt ölelés miatt

Ugy vártalak, mint a vacsorát este, ha feküdtem s anyám még odajárt. Ugy reméltelek, mint kétségbeesve, hülyén, (még ifjan) hívtam a halált – nem jött, hálisten… Látod, ilyen boldog vagyok, ha most meggondolom a dolgot. De az még ostobább, hogy nem jöttél, bár jönni fogsz tovább! Makacs elmulás tolja a világot maga előtt, mint bányász [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Tandori Dezső: Már tudva rólad

Már tudva rólad, akinek sebhelyed ez a tér: átváltozásodé belénk, már tudva rólad, megmozdulhatunk-e? Áradás közelít. Mások magaslatokkal telnek meg, rajtunk pedig üres szél söpör végig, méreteinktől megfosztva hátrahagy. Megnyílások: folyton kiléptetek belőlünk, mintha csak nekifutás lennétek igazibb összezárulásunkhoz. Itt hagytatok, egyre sűrűbb üregként. Már egyetlen elmozdulásunk mögül kicsapva halálra égethetjük egymást.

Egész bejegyzés elolvasása »