Pilinszky János: Őszi vázlat

A hallgatózó kert alól
a fa az űrbe szimatol,
a csend törékeny és üres,
a rét határokat keres.
Riadtan elszorul szived,
az út lapulva elsiet,
a rózsatő is ideges
mosollyal önmagába les:
távoli, kétes tájakon
készülődik a fájdalom.

Egész bejegyzés elolvasása »

József Attila: Áldalak búval, vigalommal

Áldalak búval, vigalommal,
féltelek szeretnivalómmal,
őrizlek kérő tenyerekkel:
búzaföldekkel, fellegekkel.
Topogásod muzsikás romlás,
falam ellened örök omlás,
düledék árnyán ringatózom,
leheletedbe burkolózom.
Mindegy, szeretsz-e, nem szeretsz-e,
szívemhez szívvel keveredsz-e,
látlak, hallak és énekellek,
Istennek tégedet felellek.
Hajnalban nyujtózik az erdő,
ezer ölelő karja megnő,
az égről a fényt leszakítja,
szerelmes szívére borítja.

Egész bejegyzés elolvasása »

Szabó Magda: Kinek már álma sincs

Rólad, terólad. Míg erőm tart,
s a lopott pillanat szabadsága
szavakra bomlik, megnyitja torkomat.
Ó, hadd kiáltsam messzire,
mi vagy nekem e súlyos ég alatt!
Talán utólszor. Mert a nappal
kiszopja csontjaimat,
mert ébren várom, a hegyen
hogy gázol át a virradat.
Kinek már álma sincs, meddig tart élete?
E test meddig lesz még erős?
Itt lassan-lassan minden ismeretlen,
csak a halál, meg te vagy ismerős.
Hogy írjon [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Gyurkovics Tibor: Arc

Bejön egy arc és nem megy többet el.
Egészen behajol a képbe.
Tapogatózó ujjunk alatt ver
a homlok érverése.
Nem gondoltuk, hogy ez lesz az az arc.
Nem néztük jól meg az ablakkeretben.
De tarkójára tűz a Nap
és értjük őt egyre fényesebben.
Nem gondoltuk, hogy ez lesz az az arc.
Szabálytalan az orra, szája,
de közelebb jön s pontosan
kirajzolódik mindegyik vonása.
Mert hátulról kap megvilágítást,
hogy [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Karinthy Frigyes: Derengés

Vak voltam – látom a szemed,
süket voltam – hallom a hangod,
néma voltam – gügyögni kezdek,
légy csendben, hallod?
Hallod? Torkomba zümmög
elnyújtott, furcsa, vádoló panasz:
de messze, messze, de régi, de mély
- hogy sír! Mi az?
Asszonyt igéző férfi búg,
vagy ölbekúszó, gyönge gyermek?
Anyám, nem jó volt. Szülj meg újra.
Rossz voltam. Verj meg.

Egész bejegyzés elolvasása »

Szécsi Margit: Kavics-ének

Jó az ember zsebében,
nap-meleg tenyerében.
Fehér tenyér, kő-fehér,
mégis átsüti a vér.
Pénzed: véren-vett darázs.
Én: gyógyító ráadás.
Én-orcámra ki nem lép,
éneklek ahhoz eképp:
Aki elvet szerencsét,
az lel fehér kövecskét,
kibe a hét-színű Csend
belé-pecsételtetett.
Jó az ember zsebében,
szív-dobaj közelében.
Bár bongatna sokáig,
kövek porladásáig!

Egész bejegyzés elolvasása »

Szenes Iván: Hosszú az a nap

Hosszú az a nap, amely a csókod nélkül múlik el,
hosszú az az út, amit a küszöbömig megteszel.
Hosszú a perc míg átölelsz, míg mindent elmesélsz,
míg gondjaidból hozzám visszatérsz.
Rohan az idő, aztán a búcsú újra oly nehéz,
aki így szeret, annak a másiktól minden kevés.
Ha tudnád hogy mennyire várlak,
tán még jobban sietnél hozzám.
Boldog az [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Reviczky Gyula: Szeretlek mint egy elhagyottat

Szeretlek mint egy elhagyottat
egy másik elhagyott szerethet.
A hogy vergődő fájdalom csak
képes szeretni: ugy szeretlek.
Nem a gyönyörnek tiszta mézét
szomjazza ajkam, hogyha csókol;
az, a mi hozzád vonz, a részvét,
szeretlek, édes, szánalomból.
Szeretlek, mert mint én, leányka,
te is jobb sorsot érdemelnél.
Szeretlek, mert reád találva
látom, van árvább sziv szivemnél.
Szeretlek önzésből, kimondom;
mert a midőn szemedbe nézek:
egyszerre tűrhetőbb a sorsom
s én kezdlek [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Kiss Ottó: Iván öt (J. A. -nak)

Ma pont ötéves lettem én,
tortát ehettem tettemér’,
finom,
birom.
Jövőre meg már hat leszek,
megint ilyenkor azt eszek,
kapok
hatot
gyertyából is, és fújhatok,
akár a mérges dúvadok,
a cél:
a szél.
Egy évre rá meg hét leszek,
addig tán nem is étkezek,
kivár
Iván.
Aztán meg sorban: nyolc, kilenc,
ha azt megérem, mit fizetsz?
Csakis
csokis!
Utána úgyis tíz leszek,
nem hámozok, nem hímezek:
az ám
a szám!
De hát ma [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Szép Ernő: Oly szép szívem volt

Oly szép szívem volt valaha
barátom, ibolyacsokor,
kibomlott, nem tudom mikor,
elfonnyadt, émely a szaga.
Kényes volt, mint a lakktopán,
amely csak bálterembe jó,
vagy csúszni szőnyegen való,
nem sárba menni ostobán.
A szívem meleget adott,
mint május, olyan meleget,
minden növénynek eleget.
Most hol jég, hol pokol vagyok.
Kinyithattad vón mellemet,
olyan tükör volt itt belül,
kiben a csúf is felderül.
Már vaksi, nem tud kellemet.
Édes szív volt, piskóta [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Dsida Jenő: Légyott

Egész bejegyzés elolvasása »

Petőfi Sándor: Ez a világ amilyen nagy…

Ez a világ amilyen nagy,
te, galambom, oly kicsiny vagy;
de ha téged birhatnálak,
a világért nem adnálak!
Te vagy a nap, én az éjjel,
teljes teli sötétséggel;
ha szivünk összeolvadna,
rám be szép hajnal hasadna!
Ne nézz reám, süsd le szemed -
elégeti a lelkemet!
De hisz úgysem szeretsz engem,
égjen el hát árva lelkem!

Egész bejegyzés elolvasása »

Szabó Lőrinc: Soha

S megint a gyepszegélyes homokút,
aztán a tág kép, föl, a réten át,
aztán, mint húsz évig, a sok virág,
aztán a remény, hogy tán éppen úgy,
mint egykor, elém szalad: újra búg
a gerle, szív suttog és minden ág:
őt jelzi az édesedő világ
(bár, mint a tavasz, az is szomorúbb:
tudja, hogy játszik)… Aztán domb, kövek,
aztán a végső hajlat, sietek,
aztán a [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Bozók Ferenc: Naphimnusz

Az éj ölén is hinni Őt
és nem remegni, hol van,
a csillagok bevert szögek
a végtelen plafonban.
De űzi már a Napkorong,
hasadnak éji vásznak,
csörögve hull a sok szöge
lidérces éji láznak.
Ma tarka gyík leszek talán
ki sziklaoldalon van,
ma Napba nézni untalan,
ma hinni Ehnatonban.

Egész bejegyzés elolvasása »

Fecske Csaba: Régimódi…

pufók hold bámészkodik a park fölött
kíváncsi kamaszként mi jön ezután
mert jöhetett volna ámde mégse jött
üldögéltek csak egymás mellett sután
majd a félszeg mozdulatot „jaj ne itt”
sóhaj vágta ketté a sóhaj mindig segít
hirtelen szél futott át a lombokon
„bocsásson meg talán nem volt rá okom
lehet az illem vezérel nem szivem
talán tévedek de mondja meg ki nem
bárhogy is lesz [...]

Egész bejegyzés elolvasása »