Lehoczki Károly: Áldott vagy te

Áldott a fény, ha belőled árad,
lényed páratlan, szilaj bilincse,
áldott szemed, hajad, a szájad,
tested csodái, gyöngye, kincse.
Áldott a méh, a szív s az elme,
az élet áldott, a tág, a gazdag,
hogy formáidban kutatta, lelte
meg tökélyét a nyüzsgő anyagnak.
Áldott vagy te, ki vagy, de múlasz,
áldott a hely, hol megszülettél,
áldott jövőd, ha hívsz, ha elhagysz,
s áldott e [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Gyurkovics Tibor: Egy tücsök

Van egy tücsök a kertben,
egyedül énekel,
nem tudom miben bízik,
hogy mit érhet el,
mert ilyen kitartóan
csakis az énekelhet,
aki még utoljára
reméli a szerelmet.

Egész bejegyzés elolvasása »

Kovács Ákos: Csillagok alatt

Csillagok alatt alszik a föld,
lehet, hogy egyedül én vagyok ébren.
suhognak körben a zajmadarak,
társtalanul fekszem az éjben.
Csillagok alatt fekszik a test,
az enyém, a tiéd, akárkié,
könyörögnék, hogy engem szeress,
de nem ragyogsz rám már soha többé!
Csillagok alatt jár-kel a test,
az enyém, a tiéd, vagy a másé.
a test csak izgága, gyönge hírnök,
az életé vagy az [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Falcsik Mari: Otthon

az ember mormol szép varázsigét
hogy bátorítsa túlélő szivét
csak lenne mersze mind mi elveszett
elősorolni minden részletet
emlékezem majd én is ha tudok
hisz voltak házak voltak otthonok
kis szilvafák és merész jegenyék
oltalmas égbolt ismerős vidék
terasz fölé terpeszkedő platán
mozaik ég veranda ablakán
csatornaárkok sárga gázcsövek
szép női hullák megfagyott gyerek
lenyelt kiáltás kiszáradt torok
kis láng a jégen sírva szusztorog
a hóra hulló sok színes [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Vass Gábor-Bradányi Iván: Ki tudja miért?

Egy arc, mely arcom felé fordul,
egy szó a némaságon át,
egy kéz, mely kezem felé indul,
s idetalál vele a boldogság.
Ki tudja, miért szeretem úgy az esti csendet,
mikor a szél a fák közt lopva átoson?
Ki tudja, miért szeretek úgy egy kedves verset,
hogy százszor is elolvasom?
Ki tudja, miért mosolyog rám az első csillag,
ha itt [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Karinthy Frigyes: Lecke

Megcsókoltalak, megmutatni,
hogyan kell nékem csókot adni.
Megfúltál, úgy öleltelek
mutatni, hogy ölelj te meg.
És sírtam is, ölelve térded,
mert tudtam, hittem, hogy megérted,
bő könnyeim, a könnyü bért,
mit értem ontsz, a könnyekért.
Eldobtam mindent – íme, lásd,
hogyan lehet szeretni mást,
kiért mindent százszor megadnál,
ezerszer jobban önmagadnál.
Kész vagyok meghalni miattad,
hogy élj, hogy meg ne halj miattam,
ahogy hiszem, hiszen mutattad.
Ne tétovázz, ne félj, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Komjáthy Jenő: Szeretnék…

Szeretnék sírni lábaidnál,
míg csupa boldogságot innál.
Reád meredni dúlt szememmel,
míg játszanál széttört szivemmel;
rontó igét fövénybe írni,
mikor szived más fogja bírni;
sebeimet büszkén mutatni,
ha örömed, mint tenger, annyi.
Szeretnék lenni megalázva,
míg elmerülnél dőre lázba.
Szeretnélek ragyogva látni,
s a pompa közepette – szánni!

Egész bejegyzés elolvasása »

Szép Ernő: Csak a szívem érzi

Nem érzi a halott veréb,
ha a ló a begyére lép,
csak a szívem érzi.
Nem érzi a száraz levél,
ha sárba teszi le a szél,
csak a szívem érzi.
Ha válnak néma fellegek,
nem érzik azt meg az egek,
csak a szívem érzi.
Nem érzi nyíló rózsa azt,
hogy elvesztette a tavaszt,
csak a szívem érzi.
Nem érzi azt a sárga Hold,
hogy végtől végig árva volt,
csak [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Zalán Tibor: Régi motívumra

Üres sínek közül emelkedik az éj. Ne félj, a sötét, a fölparázsló
örömöt majd betakarja. Mondanád: Isten akarta ezt velünk,
de nem, én akartam és te is. Hiszen végül már csak neked maradtam
ott és csak rólad szólt az este. Érintettél és én megértettem,
el vagyok veszve, mint a vad, ha nem ugrik időben a közeledő
neszre. Most mi [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Hervay Gizella: Veled vagy nélküled

Veled vagy nélküled,
végülis megszületik az ének,
hallod vagy nem hallod,
mindenképp hozzád beszélek.
Én nem leszek boldogabb,
ha elmondom, amit mondani kell,
de boldogtalan vagyok,
ha nem mondhatom el.
Hallod vagy nem hallod,
mindenképp hozzád beszélek,
veled vagy nélküled,
végülis megszületik az ének.

Egész bejegyzés elolvasása »

Diótörő: Tetem tangó

Mondja, mért oly vérszegény?
Hiszen küllemre fess legény!
Hová tűnt a bő vére?
Hisz nem vagyok a nővére…
Ha megsimít egy vámpír ujj,
nem kell rögtön elpirulj.
A lelkünk révbe ér,
ha szív a szívhez ér,
hát légy enyém, egér!
Szeressen, szépfiú!
Ha nem, hát majd kinyúl!
Bár csókom kész életveszély,
ez nem csekély, sekély szeszély!
Te légy a végzetem – tetem – tetem,
inkább, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Lackfi János: Tanulságok

Amilyen az adjon isten, úgy puffanik,
az asszony verve jó, ne halaszd holnapig.
Ágyát ki mint veti, várj a helyébe jót,
addig jár a korsó, amíg ér takaród.
Aki szelet vetett, két szék közt pad alatt,
akinek nem inge, az lel majd aranyat.
Kolbásznál több a nap, ajtó mögött helye,
nem fér meg két dudás, maga esik bele.
Éppoly kicsi a bors, mint [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Gere István: Jöttél mindig

Téblábolok, toporgok, várlak,
vártalak már minden zugában
a városnak, várnak, ősznek és nyárnak,
magányában üres szobámnak,
minden pillanatában
az életnek és rászedett halálnak.
Jöttél már korán is, de többnyire késve.
Céda, múló időnket herdálva.
Máskor mosolygó vággyal
a torlódó, béna autók fölött szállva,
s érkeztél néha letörten, fázva,
a tudatlan, léha világtól bántva,
de jöttél mindig.
Nem tudhattad, ki vár,
a keserű bohóc, kinek az álságos derű
az arcára fagyott, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Lehoczki Károly: Az ember

Az ember is magában bízhat
húzódva
az állat is magában bízhat.
Gombolkozva a csaló széltől
szerelem
is letaszíthatja a szélről.
Társa elől elmenekülve
csak ember
hiszi hogy így megmenekülne.
Egymásnak feszül a váll a kar
hitványabb
mint az állat ki győzni akar.
Mert csak ott bújik meg legbelül
elvásik
mind az ember is kívül-belül.

Egész bejegyzés elolvasása »

József Attila: Csudálkozunk az életen

Ha mosolyog, mosolya csupa csillag,
de ha szomjazom, akkor friss patak,
az én kedvesem az egeknek nyílhat,
de megcsókolni csak nekem szabad.
Haja szurokkal elkevert arany,
harmatos erdők az ő szemei,
küszöbe elé terítném magam
lábtörlőképpen, de nem engedi.
Szavunk zugában megbuvik a csók,
testvéreihöz lopva jön ide…
Mező álmodhat össze annyi jót -
az én kedvesem a füvek szive.
Este a csókok megszöknek velünk
s végigfutván a [...]

Egész bejegyzés elolvasása »