már csak a celofán alatt dohos pogácsa
már csak a pezsgő híg ködbe mállott
utcalámpák az aprópénzből váltott
utolsó blokk a rendőr jótanácsaMár csak a bőr és ruhacafatok szaga
már csak a kérdések, mennyi még, ki ápol
már csak mint az élet kitömött farkasa
kit a halál rángat ki meleg zugából.Már csak az égnek verselő teliholdja
megbújva aludni, mint egy szürke állat
már csak hogy kevés vágyamat is eloltsa
már csak hogy rá gondolok megtűrve nálad.Már csak cipőre hulló cigarettavég
hétvégi lézengés embertársak között
már csak mint a padon őszöreg nénikék.Már csak felsóhajtva, hogy eltűnt ez a nyár
már csak hogy azt kérdezik: hozzánk mi közöd
már csak mint öreg, eltiport szarvasbogár.
