Rakovszky Zsuzsa: Dal

Nem adtad semmi áron
ma már ingyen se kell
idő fogytán az éhség
magát fogyasztja el.
A polcokon ha mézre
ha hűlt helyére lel
ha így, ha úgy, az éhség
magát emészti fel.
Időnk majd evvel-avval
mi haszna megterít
telhetett volna jobban
ha rosszul is telik.
Hiányával betelten
tegyem most már hova
kellett, hiába kellett
most már ugyan soha.

Egész bejegyzés elolvasása »

Csorba Győző: Unoka

Én is kíváncsian lesem,
hogy formálódom csöndesen.
Ki nemrég nem is létezett,
már ellenem hadat vezet.
Ugyan mikorra lesz, hogy a
még-idegen akusztika
végül oly sok mindent saját
hullámhosszára hangol át?
Megmoccant-e már valahol
bennem a későbbi motor,
hogy mint lányaim azelőtt,
majd egyszer ezt a csecsemőt,
ezt is oly szédült-szertelen
imádjam szinte térdemen,
sőt, mert azoknál is tovább
őrzi itt-járásom nyomát,
érezzek iránta nagyobb
hálát, még több alázatot,
s úgy nézzem, mint [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Szabó Bogár Imre: Ez csak egy folt

Ez csak egy folt az ingemen,
ettől még tiszta mindenem,
ettől még jó és rendben.
Ettől még bajom nincs nekem.
Ez csak egy seb a testemen,
ettől még jövőt fest nekem
nagy szemű Héra, kedvesem,
ha minden szavát ellesem.
Ez csak egy jel a lelkemen,
ami egyébként jeltelen volt.
De mostan, mint a célkereszt
olyanná vált az életem,
kör hátán kör és félelem.
Látod, ez jutott énnekem:
aprócska folt [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Ágnes Vanilla – József Attila: Uram!

Nagy bánatomnak égő csipkebokrán,
ó én Uram, hogy megjelentél nékem,
tán már nem is bús fájdalmam lobog,
te tündökölsz e fonnyadt büszkeségen.
Átlátsz, tudom, a bűnök cifra gyolcsán,
erény rongyán, bátorság mentebőrén,
mégis mindent levetkezem, Uram,
s elődbe küldöm lelkem szűzi pőrén.
Dús életemnek ifju vára omlott,
mohos magánnyá szépült és ma benne
csak csipkebokrok nőnek, ó pedig
egy lánynak csókja mind [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Parti Nagy Lajos: Napszállat (nyugat)

Egy asszony rőtegér kalapban,
és görbe tű van szúrval abban,
akár egy képes, régi lapban,
léptet fakón a rőt kalapban,
s habár a végső bogra vár rég,
madzagja kis csokorra jár még,
két szemében két kurta nyárvég,
szalámivégben szalmiák ég.
Mint villanyújság er-betűje,
kigyullad olcsó, görbe tűje
az elefántláb alkonyatban,
menet mani- és pedikűrre
egy vérlakk cukrászdába ül be
habra, de ólom úszik abban.

Egész bejegyzés elolvasása »

Gere István: Az utolsó vendég

Egy kurva kavicsot nem találni
ebben a körülaszfaltozott
mogorva világban,
hogy ledobjam vele
a huhogó baglyot az ágról.
Végül az elemlámpát
feléje hajítom,
de szeme se rebben a dögnek.
Fruska beteg nagyon,
s téged hallgat
ágyában éjjel
te konok, ronda madár.

Egész bejegyzés elolvasása »

Bozó Lake Norbert: Séta

Röpke, idétlen történés
mikor adom szívem, szájon át.
Csak csönd és
lezárom a zongorát.
Ujjam rajta porba vés
kortyolom a múlt borát,
hogy egy név és szenvedés
ne érjen a szíven át -
ajkamon a feledés.

Egész bejegyzés elolvasása »

Sík Sándor: A hűséges hűtlenségről

A szemem sokszor hűtelen.
sokszor az idegenbe téved.
Pedig tudom: Te vagy az Élet,
Te vagy a Szerelem.
De lásd, Te messze vagy,
akkor is, mikor beszélek veled,
akkor is, mikor megérintelek,
akkor is, mikor a kezem fogod.
És olyan szédítő a forgatag!
És látod, szerteszét körültem
olyan sok égő tűz lobog!
Ó, én erősen tartalak,
de hogyha néha megszédülten
megroskadok és megcsuklik a lábam,
s megperzselem az [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Varró Dániel: Beszeptemberült kedves gyerekek

Ki farát egész nyáron csak vakarta,
és feszt moziba járt meg aquaparkba,
no, annak mondom, nincsen több gagyi,
tévénézés, hassüttetés, fagyi,
a strandon nem lehet tovább időzni,
mert véget ért a nyár, és itt az ősz, ni.
Beszeptemberült kedves gyerekek,
ideje megvenni az iskolaszereket.
Na most, hogy mit meg hogy, ez az,
amin lendít e magazin elég sokat,
hogy segítse az iskolásokat.
Megmutat nektek mindent, mi [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Móritz Mátyás: Már csak

már csak a celofán alatt dohos pogácsa
már csak a pezsgő híg ködbe mállott
utcalámpák az aprópénzből váltott
utolsó blokk a rendőr jótanácsa
Már csak a bőr és ruhacafatok szaga
már csak a kérdések, mennyi még, ki ápol
már csak mint az élet kitömött farkasa
kit a halál rángat ki meleg zugából.
Már csak az égnek verselő teliholdja
megbújva aludni, mint egy szürke állat
már [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Dsida Jenő: Pillanatfelvételek az életből

Van, aki elmegy,
van, aki itt marad.
A haladó nevet,
a haladó feled,
ha nincs is kézbe kéz.
Az ittmaradó ír,
és néha-néha sír,
és néha messze néz…
A mese vége mégis
örök-szomorú, szent-egy:
van, aki itt marad,
van, aki elmegy – -

Egész bejegyzés elolvasása »

Kosztolányi Dezső: Lásd, kisfiam, ezt mind neked adom most

Lásd, kisfiam, ezt mind neked adom most,
legyen tiéd örökre az egész.
Vedd a telet és a nyarat, a lombost,
itt van neked az epe és a méz.
Ez itt a keserű s ez itt az édes,
ez a fekete és ez a fehér,
ez a [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Radnóti Miklós: Június

Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz,
az ég derüs, nincs homlokán redő,
utak mentén virágzik mind az ákác,
a csermelynek arany taréja nő
s a fényes levegőbe villogó
jeleket ír egy lustán hősködő
gyémántos testü nagy szitakötő.

Egész bejegyzés elolvasása »

Baranyi Ferenc: Mindkettő emberül

Szeretlek. Tőlem el ne várd
szokott módját a széptevésnek,
téged aláznának meg a
bókká butított esküvések,
mért mondjam: csodaszép a szád,
mikor csak oly szép, mint az átlag,
te is tudod: az úgyse vagy,
akinek vágyra gyúlva látlak.
Egérfogáshoz épp elég
egy csöpp szalonna – macska sem kell,
cincogó lányokat szokás
lábról levenni közhelyekkel,
az ő receptjük ismerős:
célzás ruhára, hajra, gyengéd
figyelmességek közt nehány
jól időzített szemtelenség -
ez csapda [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Tóth Árpád: A lelkem fáj…

A lelkem fáj… Isten ne adja,
hogy most belém szeressen egy leány.
Úgy vágyom egy puha ajakra,
sovárabb soh’se lehettem talán -
oly jó volna… Pihenni vágyom.
Csak két ringató kart találnék.
Egy perzselő iszonyu nyáron
jön minden árnyék…
A lelkem fáj… Isten ne adja…
Jaj volna, hogyha most találna rám.
Bár volna jó, egyszerü fajta,
egy senki, egy nyugodt leány.
Bár senki volna… ha enyém volna…
Oly [...]

Egész bejegyzés elolvasása »