Falcsik Mari: Visszatérés

ez az a perc: egyszerre tiszta lett
akár a hangod a kusza zsivajban
szokatlan éles és egyértelmű
hogy miben is osztozom veled
amikor hirtelen megeredt nyelvvel
kiadod minden nyűgödet
hozod a sorsod én pedig itt vagyok
meg fogom próbálni hogy újraírjam
ígérek fűt-fát s meg is valósul
amíg majd rám hagyod
most is: ha hitetlen az égre nézel
azért csak hallgatod
idehajolsz kezed a térdemen
szemedben már-már [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Parti Nagy Lajos: Ujjaim kibogoznád

ujjaim kibogoznád
ha eljuthatnék hozzád
és várnál kaviárral
suhogó zöld madárdal
lugasával
színezüst halat adnál
ott állnék asztalodnál
napfény és hajad méze
hullna a terítékre
végre

Egész bejegyzés elolvasása »

Fecske Csaba: Hegyeken túl

Tavirózsán ül a vén Hold,
ez a nap csak buborék volt.
Harmat reszket a virágon,
a habokból kel az álom.
Hova mennél, hova futnál,
ha feledni sose tudnál?
Hegyeken túl idegen táj,
ami bánt, az nekem is fáj.

Egész bejegyzés elolvasása »

Szenes Iván-Gábor S. Pál: Úgy szeretném meghálálni

Egész bejegyzés elolvasása »

Nagy László: Éjfélkor

Kút lánca csördült,
húztam a vödröt,
beton-öböl zengett,
káva nyöszörgött.
Leánytól jöttem,
csupa csók voltam,
síma víztükörre
inni hajoltam.
Ajkam a vízen
pirosan feltűnt,
tüzesített sarló,
sustorgott, elhűlt.
Égen vak angyal
botolva lépett,
ellökte a holdat,
koromsötét lett.

Egész bejegyzés elolvasása »

Nagy Lajos: Képtelen természetrajz – A tyúk

A tyúk egy madár. Több tyúk több madár. Mint ilyen tehát ellentéte a kutyának, amit a neve is mutat: a tyuk, kuty-a. A tyúk a jómadarak közé tartozik, mert tojást ad. Illetve nem adja a tojást, hanem elveszik tőle, ami azonban a rántotta szempontjából mindegy.
A hím tyúkot kakasnak hívják, a nőstény kakast azonban nem hívják [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Rómeó és Júlia: Miért fáj?

Kavargó, lázas emberek, arcukon percnyi élvezet.
Tombol a vágy mindenkiben, mitől lett mindez idegen?
Szorít belül, és nem tudom, mi ez a görcsös fájdalom,
mi ez a kínzó gyötrelem, ami rámtört hirtelen?
Miért fáj? Miért fáj?
Miért reszket a szívem, hogy szétporlad hitem?
Minden álmunk megkövül, s a semmibe merül a lét!
Miért fél, szorít itt benn a [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Grecsó Krisztián: Egy lemondó óda a Szívhez…

Ó, Szív, mellből sosem lesz kebel,
mint kutyából se szalonna,
ne esküdj, balga, és ne remélj, -
ürül már léted dobható flakonja,
Szív, a mell már csak ilyen,
fütyüli sorsunk aranyszabályát:
hogy kappanból kakas már nem
(beszéli a köntös ki drága kabátját),
a mell már csak így: buggyanósan,
mintha nem jönne a hajnali
mínuszból, búsan, bunyósan
kutyára dér…
…mellbúzából terem a mellkenyér,
mellnap virul minden
mellnapnak hajnalán,
melléből él minden
görög, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Szabó T. Anna: Akkor

Van perc, amiért mindent odaadnál.
Elfészkeltem a fejem a nyakadnál.
Hogy dobogott! Felettünk csukott szemmel,
égre tárt csőrrel zengett a rigó.
Az első csók. Két forró tenyered.
Ahogy belülről megismertelek.
Akkor tanultam meg, hogy mégis, mégis:
szeretni jó.

Egész bejegyzés elolvasása »

Török Sophie: Emlékezet játékai

Itt, mélyen a homlokom mögött egy élő ideg folyton csak reád figyel.
Kikapcsolva az élet ritmusából: nem lát, nem hall, nem érez – csak reád figyel!
S körüle nyüzsög, mint hangyaboly, életem száz apró nyüge.
Idegen szavak törnek be agyamba, idegen akaratok, gondok motoznak,
ezer unott tennivaló energiája rágódik zaklatott szivemen.
De az az egy ideg folyton csak reád figyel. [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Serfőző Simon: Maradj velünk

Szerelem,
ki egymásnak
hűséggel
adóztatsz minket,
ki emberpárt
vágyunkkal
egymáshoz fektetsz,
s áldasz a jóval,
fölvirradsz
virágokban,
kibomlasz az ágakon
tiszta levelekben:
maradj velünk
a fölkelő
nappalokban,
s minden időben.

Egész bejegyzés elolvasása »

Jónás Tamás: A szerelemről

Most valami olyasmit szívesen mondanék, hogy
jó a láz, de a nyugalomnál semmi sem jobb.
Vagy: az az ég, ami szégyenkezve lángolt,
meteort sírt, igaz, de távol volt, és tárgy volt.
Vagy: minden szereplő, végül is, felcserélhető,
s ilyen sztorit szül bármelyik hely és bármelyik idő.
A lány se szép, se csúnya, a fiú alig erősebb,
és mindig lesz kultúra, ki érti-félti [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

István, a király: Nem vagyunk még hozzád méltók

Óh Istenem, segíts rajtunk,
nyújts vigaszt a szenvedőknek!
Tartsd a gonoszt távol tőlünk,
bocsáss meg a vétkezőknek!
Légy az igaz, megértő Isten,
hisz végtelen a bölcsességed!
Hozz mireánk békességet,
népeinknek világosságot!
Térj eszedre Koppány lánya,
büszke vár még atyád háza,
meg ne lásson térden állva
senki fia!
Óh Istenem, nézd el nekünk,
hogy nem vagyunk még hozzád méltók!
Légy az igaz, megértő Isten,
hisz itt a [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Juhász Gyula: Szemek beszéde

Sokáig némán, némán nézik egymást,
mint tenger és ég, mint bús messzeségek.
És szól az egyik: Ó most semmi sem bánt!
És mond a másik: Ó most újra élek!
Az egyik mélyén vak reménytelenség,
a másik mélyén mennyek üdve szunnyad.
Az egyik szól: Ó, elveszett gyerekség.
A másik mond: Bennem ring drága múltad.
Az egyik, mint az áldozati bárány,
szelíden, gyáván és [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Lázár Ervin: Hét szeretőm

Éppen hét szeretőm van.
Csontos vállú, kicsit lófejű, házsártos az első. Bármit csinálok, nem jó neki, dolgozni zavar, és fenyegetőzik, hogy majd meglátom, nem lesz belőlem semmi.
A második picike, kerek, sok gyereket akar, és ha csak teheti, mosolyog. Nagyon szépen énekel -és szeret meg tud is énekelni.
Lengeteg, soványka a harmadik. De csupa bűbáj. Szépen szeretne élni. [...]

Egész bejegyzés elolvasása »