Termő ékes ág,
te, jó anya,
életemnek első
asszonya,nagy meleg virág-ágy,
párna-hely
hajnal harmatával
telt kehely,benned kaptam
első fészkemet,
szivem a sziveddel
lüktetett,én s nem-én közt
nem volt mesgye-hegy,
benned a világgal
voltam egy.Álmom öbleidbe
újra visszatér -
álmom öbleidbe
újra visszatér!Alabástrom bálvány,
jó anya,
életem hatalmas
asszonya,szemed Isis smaragd-dísze,
tiszta, szép,
hajad Pallas bronz-sisakja,
színe ép,csak arcodon lett keményebb
minden árny,
mint a délutáni égen
vércse-szárny.Első szép játékom,
jó anya,
gyermekségem gazdag
asszonya,a kamaszkor tőled
elkuszált,
szemem a szemedbe
nem talált.Így tűnődtem:
“Mért szült, mért szeret,
ha örökre élni
nem lehet?Énmiattam annyi mindent
öl, temet!
Mért nem tett a hóba
inkább engemet!”A kamaszkor tőled
elkuszált,
férfi-szívem újra
rádtalált,férfi-szívem
a szívedre rátalált,
megköszön most
percet, évet és halált.Álmom karjaidba
visszatér,
álmom karjaidba
visszatér…Erős ház, szép zászló,
jó anya,
sorsomnak nyugalmas
asszonya.Majd ha cseppig átfolyt
rajtam mind e lét,
úgy halok az ős-egészbe,
mint beléd.
