Karinthy Frigyes: Így írtok ti – Pünkösdi kolbász (József Attila)

Mennyei kolbászok
döfölődtek szívesen,
gyémántlencsét rágott
két fúrása szívemen.
Hóttig heverészek,
egyszer se hibázok,
hóttom után angyalokkal
vígan parolázok.

Egész bejegyzés elolvasása »

Weöres Sándor: Anyámnak

Termő ékes ág,
te, jó anya,
életemnek első
asszonya,
nagy meleg virág-ágy,
párna-hely
hajnal harmatával
telt kehely,
benned kaptam
első fészkemet,
szivem a sziveddel
lüktetett,
én s nem-én közt
nem volt mesgye-hegy,
benned a világgal
voltam egy.
Álmom öbleidbe
újra visszatér -
álmom öbleidbe
újra visszatér!
Alabástrom bálvány,
jó anya,
életem hatalmas
asszonya,
szemed Isis smaragd-dísze,
tiszta, szép,
hajad Pallas bronz-sisakja,
színe ép,
csak arcodon lett keményebb
minden árny,
mint a délutáni égen
vércse-szárny.
Első szép játékom,
jó anya,
gyermekségem gazdag
asszonya,
a kamaszkor tőled
elkuszált,
szemem a szemedbe
nem talált.
Így tűnődtem:
“Mért szült, mért [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Török Sophie: Sötétben élek

Oly közel vagy hozzám,
hogy ha kezedet átfogom,
mintha csak saját ujjaimat
kulcsolnám össze.
Oly közel vagy, hogy
ismerem lélekzeted ritmusát,
s hajad hullámának
változását is észreveszem.
Oly közel vagy, hogy
már nem látlak,
- nem értlek!
S félreértlek.
Világoskék mosolyod
szivemnek kifürkészhetetlen.
Szeretlek, mert erősebb vagy nálam,
de erőd ellen lázongva harcolok.
Szeretlek, s minden szeretet kevés,
mit cserébe adni tudsz -
aztán hitetlen nézem:
e sok kincs enyém hogyan lehetne?
Kevés vagyok magamnak
- [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Bereményi Géza: A magyarok Istene dala

Nézz le a Lánchídról a vén Dunára,
nézd meg a vén folyót, megvan-e még?
Hisz ma az ember azt is csudálja,
hogy el nem vették már rég mindenét.
Nézz csak utána apádnak, anyádnak,
asszonyod vizsgáld, hogy asszony-e még?
Másodpercenként kell ellenőrizd,
hogy a tiéd-e még, ami tiéd?
Gondosan leltározz, éjt nappá téve,
zsebedbe nyúlj, hogy a pénz ott van-e?
Elvették múltadat és a jövődet,
míg félrenéztél [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Hofi-Koós: Macskaduett (Megalkuvó macskák)

Egész bejegyzés elolvasása »

Garai Gábor: Artisták

Élő csipesz, lóg a trapézen
a férfi fejjel lefele,
foga közt kettős tárcsa, mintha
mágneses nyelvet öltene.
A vonzás túlsó pólusán függ
s forog a nő – feszül a száj!
Micsoda csók! – Köztük csupasz tér,
tömör [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Dsida Jenő: Pünkösdi várakozás

Kész a világ,
feszült, ünnepi várás
tereng felette.
Halotti csend. Csak néha néha
sóhajt az Isten lelke.
Kimérve minden pálya
megtöltve minden lélek-lámpa,
ahol csak úr a lét…
De jaj, sötét van,
mélységes iszonyú sötét!
A zordon tömeg-árnyék
némán zokogva kering utjain,
s csak egyet tud és egyet érez…
…Most váratlanul vágyon megvonaglik
és felzug Istenéhez:
Betelt az idő!
Sugarat, fényt, szint adj nekünk,
mert epedünk!
Fényesség nélkül oly sivár az élet!
Nagy Alkotónk, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Wass Albert: A szív

Nézted már a Szent-Anna tó vizét?
Milyen titokzatos, milyen sötét.
Semmit se látsz,
csak olykor egy-egy furcsa csillanást,
amint ezüst halak
suhannak mélységein át…
De olykor hírtelen
jön valami eltévedt sugár,
zöldes világra gyújtotta lent a mélyt,
s a mélynek vége nincs sehol, sehol…
Olyan a szív is,
mint a Szent-Anna tó titokzatos vize.
Elnézed néha: Zörgő kis doboz,
furcsa, lecsukott.
Hogy mikor, nem tudod:
de néha jön egy bomlott [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Móra Ferenc: A szív

A szív a legfurcsább csavargó,
vigyázzatok reá nagyon!
A megszokás halála néki,
de mindig kész van útra kélni,
ha nyílik rája alkalom.
A szív a legfurcsább csavargó,
a tolvaj-utat kedveli,
hiába tiltja tilalomfa,
nem hajt veszélyre, tilalomra,
még vakmerőbben megy neki.
A szív a legfurcsább csavargó,
minden lépése új talány:
onnan szalad, hol rája várnak,
s hívatlanul oson be másnap
pár ragyogó szem ablakán.
A szív a [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Áprily Lajos: Trauma

Irtóztató volt. Mélyre ásd,
hogy rém-arcát ne lásd, ne lásd,
vess rá gyepet s döngöld le jól,
gyűjts rá fatörzset és követ,
vagy ültess vadbokor-tövet,
ne törhessen fel föld alól.
S ha rossz sugallat arra küld,
azt a helyet kerüld, kerüld.
S ha látod, bokra megremeg,
mondd: madárszárny ütötte meg,
s ha tájékán a föld dobog,
mondd: nem, nem ő – vakondokok.
S nehogy pokol kínjára juss,
takard [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Bella István: Arccal a földnek

Arccal a földnek, ahogy éltem,
élek, élő, a föld alatt,
fekete kátránypapír-éjben,
hol nem megy le, s nem kel fel a nap,
mert ragyog örökkön örökké
földdel teli szívem helyén
napvilág-hallhatatlan rögökké
fényesedett ember-remény,
fejjel lefelé nőnek, égnek
a füvek, lombozik a fa,
és földben száll a földnek, égnek
minden csillaga, madara,
a föld alatt fordult az égbolt,
változik nappal, éjszaka,
a fönti ég csak sötétség [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Dsida Jenő: Üzenet

Ne gyere hozzám,
ne közeledj!
Az ősz hulló levelein
megírom, amit akarok.
Egyet füttyentek,
keserű lesz minden édes,
édes minden keserű.
Ajakad se kell.
És ha jönnél,
úgyis csak szívem van már,
piros, hideg.
S azt is az oltárra teszem.

Egész bejegyzés elolvasása »

Gyurkovics Tibor: Az oroszlán

Amikor rájöttem, hogy az emberek nem szeretnek, elkezdtem magamat szeretni. Óriásira fújtam föl magamat, mint egy oroszlán és fújtam magam előtt a levegőt, hogy tisztuljon a tér. Haragos lettem, haragosa fűnek-fának és dédelgetve tettem mancsomat a vállamra. Fájdalmas, fekete éjszakák voltak azok, nyűgös, végeérhetetlen éjszakák, magam sebeit nyalogatva. Tölcsér. Egy mélységes tölcsér kellett volna, hogy [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Parti Nagy Lajos: Nyár, némafilm

Ma bolyhos csönd a nyár, keringő vattazápor,
válik a nyár, fehér bohóc a cirkuszától,
a cintányér, a dob, a síp, a kasztanyét
cihát lobogtat érte, pár dunyha tollpihét,
meleg szél szórja szét prüszkölve és kacagva,
vedlik a nyár, az ágynak, asztalnak is vacak fa,
bár kormos és vörös szemed az éjszakától,
s nem látod tán e boldog, fehér erdőt a fától,
szeretnek, mind [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd

Egész bejegyzés elolvasása »