Kasza Tibor: Akarod-e mondd?

Akarod-e még,
akarod-e, mondd?
Legyek-e a tűz,
melyhez bújhatsz a télben?
Lehetek-e még,
lehetek-e, mondd?
Lehetek-e hang,
mely úgy hív, ahogy régen?
A legszebb álmom
ma is tőled szép.
Mondd, akarod-e újra,
mi tőled volnék?
A legszebb dal
csak tőlünk szép.
Mondd, akarod-e úgy mint rég?
Mondd, akarod-e úgy mint rég?
Akarod-e még,
akarod-e, mondd?
Legyek-e egy vándor,
ki megszöktet innen?
Lehetek-e még,
lehetek-e, mondd?
Lehetek-e hang,
melytől megszépül minden?
A legszebb álmom
ma is Tőled szép.
Mondd, akarod-e újra,
mi tőled [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Őri István: Csend

Ne kérdezz semmit, csak ölelj,
s ha én kérdezek, ne felelj, csak ölelj,
mert most erre van szükségünk.
A hangtalan melegre, a néma üzenetre,
hogy legyünk szeretve
egymás által nagyon,
túl minden határon
az életig, a halálig
a szenvedésig, a boldogságig,
hogy elfeledjük a jelent,
hogy kit te szeretsz,
s kit én is, messze ment.
Életünk elhagyott,
de egymásnak megmaradtunk,
hogy feledjünk, s szeressünk nagyon.
Hát ne kérdezz semmit, csak ölelj.

Egész bejegyzés elolvasása »

Örkény István: Leltár

dombos táj (zivatar után)
3 gomolyfelhő
1 halastó
1 gátőrház
1 férfi (az ablakon kihajolva)
1 kiáltás
1 jegenyesor
1 sáros út
kerékpárnyom (a sárban)
1 női kerékpár
1 kiáltás (az előbbinél hangosabb)
1 pár szandál
1 szoknya (a szélben lobogva, a csomagtartót csapkodva)
1 milflőrmintás blúz
1 darab amalgámtömés (fogban)
1 asszony (fiatal)
1 kiáltás (még hangosabb)
új kerékpárnyomok
1 becsukódó ablak
csönd

Egész bejegyzés elolvasása »

Lázár Ervin: A négyszögletű kerekerdő (részlet)

Aromo úgy meséli, hogy Dömdödöm egyszer nagyon megszeretett valakit. Igen megörült, te is tudod, mennyire megörül az ember annak, ha megszeret valakit.
El is indult Dömdödöm, hogy majd odaáll az elé a valaki elé, és azt mondja: szeretlek. Igen ám, de útközben látott két asszonyt. Éppen azt mondta az egyik a másiknak: „Én igazán szeretem magukat, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Serfőző Simon: Átvérzed

Szívemen eleven seb vagy,
nem tudsz begyógyulni.
Amivel bekötözhetném,
nincsen olyan géz, orvosság se,
hogy a fájást enyhíthetném.
Csak sajogsz, lüktetsz bennem.
Átütsz rajtam: átvérzed a lelkem.

Egész bejegyzés elolvasása »

Fecske Csaba: Téli este

a sötétség kétségbeesve
kapaszkodik az ablak-
üvegre  zord téli este
a percek cserbenhagynak
kiégett öreg csillagok
hamuja hull szemedre
az idő cseppköve ragyog
reszket a semmi teste

Egész bejegyzés elolvasása »

Illyés Gyula: Nélküled

Nélküled, mint az olló egy fele
- van árvább ennél?
Suta a sorsom: hogy vágjak vele?
Mit kezdenék, ha nem szeretnél?
Csak párban, mint a láb,
úgy mehetek tovább!
Vagy nézd, hogyan ivel,
vagy nézd a madarat!
Nem is én vágyok szállani, hanem
a két hű igen ütemeivel
a győztes szerelem!
Add párba szárnyul hát magad
s megköszönöm, hogy veled volt közöm
ahhoz, amire szánt a végzet -
Azaz, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Tóth Árpád: Húsvéti apoteózis (részlet)

Nyuszik kara üdvözli a felkelő Napot
Mi vagyunk a nyuszikák,
rajtunk gyönyör uszik át,
ma fog a húsvét lefolyni,
ma fogunk, ma fogunk
piros tojásokat tojni.
Megírta az Én Újságom
szép húsvéti száma,
tojunk egy szép piros tojást
mindenkinek máma.
Mindenki kap egy szép tojást,
nem vagyunk mi meddők,
még Prohászka is kap tőlünk
egyet avagy kettőt.
 Prohászka a távolból
Rátok gondolok, nyulacskák,
s kél bennem fohászka,
s távolból áldást küld
a búcsúzó [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Böröndi Lajos: Csönd utáni csönd

Elbuktunk? Jó.
De mi ez a halálon túli fájdalom,
ez a keresztrefeszítés utáni láz,
kiteríttetés havon?
Mi ez a csönd utáni csönd,
az összegyűlt nyál a szájban?
Mi ez a mégis remény
az elárultatásban?

Egész bejegyzés elolvasása »

Kóródy István: Távolodás

Ha a hullám partba harap, csak üzenet,
habok dühének hűvös üzenete.
Hideg halak tűnnek el mély kutakban.
Boldog percek féltése támad,
reszket biztos falak között.
Kérések hangzanak,
kérések hullanak tévedések között.
Metszett meleg pohárban hűvös ital,
lassan mindkettő langyossá változik.
Kétszeres biztonság számítássá szárazodik.
Fehérnél fehérebb,
színtelennél színtelenebb
közömbös kezek.
Hulló és hulló, fénylő és fénylő
fakó-üres színekkel eltelik,
féltés és ámulat, árulás
közönnyel keveredik.

Egész bejegyzés elolvasása »

Szilágyi Szabolcs: Egyedül akkor vagy igazán

Egyedül akkor vagy igazán,
ha zsúfolt kávézók teraszán,
vagy hangos pályaudvarokon
sétálva rád talál a magány.
Egyedül akkor vagy igazán.

Egész bejegyzés elolvasása »

Eörsi István: A harmonikus élet receptje

Ha bánt valami,
szedj mélyről a tálból,
szedj még egyszer és menj,
légy máshol.
Tisztára törölt
szemüvegedet vedd le.
Megbékélt szemmel nézz
elhülyülő szemekbe.
Elviselhető lesz
az elviselhetetlen,
de nem lehetséges,
ami lehetetlen.
Mi elfogadhatatlan,
- mert a szív belefásul -
azt ne fogadd el, sőt
ne is vedd tudomásul.

Egész bejegyzés elolvasása »

Lackfi János: Véletlen

csomizom a ruciba
a habtestem
tinibugyi gumija
bemélyedten
kukisali parival
az étrendem
szoli moci tekila
az én trendem
koviubi pörivel
a kedvencem
lekipali csokival
jaj vétkeztem
fusizik a fatim is
a műhelyben
vegyigyümi üviben
a sparhelten
depizik a szaniban
a mutterchen
dobi cigi dugiba
a farzsebben
könyi szivi nehari
ha tévedtem
lityi-lötyi pasival
azt végleg nem
vidikazi zacsiban
a víkendem
csörizi a telimet
a véletlen

Egész bejegyzés elolvasása »

Nemes Nagy Ágnes: Félelem

Szeretlek. Nincs rá szó, nincs mozdulat.
A rémülettől görcsösen szeretlek.
Elsorolom, hányféle iszonyat
vár rám és rád, már arcunkba merednek.
Csak sorolom, csak számolom naponta,
hörögtető álomból riadok,
készülődöm még iszonyúbb koromra,
simogatom sovány, meleg karod.
Kint söröztünk az aquincumi kertben,
réteges emlék, gyönge, őszi ég,
elmotyogtam egy gyerekkori versem:
“Sárgult a lomb, de nem hullott le még”,
sárgul a lomb és minden perc utolsó,
illir táncosnő köldökét [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Juhász Gyula: Kérdések

Mért van az, hogy aki mélységedbe láthat,
aki egész szívvel méltóan imádhat,
azt te vaskezeddel durván eltaszítod,
lángoló szerelmét gyűlöletre szítod?
Mért van az, te zsarnok, te gyönyörű élet?
Mért van az, hogy aki önlelkét tagadva,
cédán veti testét hiú forgatagba,
azt te lágy szelíden simogatod szépen,
örömek virágát kelted a szívében?
Mért van az, te zsarnok, te gyönyörű élet?
Mért van az, hogy én [...]

Egész bejegyzés elolvasása »